Újabban az van, hogy vagy nagyon sz.rul vagyok ahhoz, hogy írjak valamit, vagy nagyon gyorsan aludnom kéne ahelyett, hogy írok még valamit. Most mixelt helyzet állt elő, mert ugyan nagyon már nem, de egy kicsit még sz.rul vagyok, és nagyon gyorsan aludnom is kellene, mert hajnalban megyek vissza dolgozni. Nem vagyok normális, tudom én is. :)
De azért reménykeltő a helyzet, mert délelőtt még annyira odavoltam, hogy egy lyukas garast sem adtam volna azért, hogy a mai napot kibírom. Akkor még annyira fájt a torkom, annyira dugult az orrom, és annyira fájtak a végtagjaim is, hogy az ágyból sem voltam képes felkelni sem. Szégyellem is, de Patrikot, aki gyomorfájással maradt itthon ma, elküldtem egyedül az orvoshoz. Nem mintha mindenáron kíséretre szorulna, mert dehogy, csak mégis hülyén éreztem magam, ahogy közöltem vele, hogy hát bocsi, de én most nem tudlak elkísérni.
Szedem a coldrexet, és várom, hogy ahogy telik az idő, úgy leszek majd napról napra jobban. Közben meg dolgozom, mert úgy mégiscsak gyorsabban telik az idő. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése