Kicsit megőrült ma este az internet, és nem úgy működik, ahogy én azt szeretném. Meg ahogy kéne neki. Se nem olyan gyors, se nem olyan gördülékeny, mint máskor. Gondolom ő így sztrájkol az eső ellen, ami ma esett. Legalábbis más mentséget nem tudtam találni neki.
Kicsit a gyerekeim is megőrültek ma este, mert az egyiknek a hasa fáj, a másik kettő meg vitázik, csapkod és verekszik minden pillanatban. Mindegy hogy miért, elég, ha egyikük megszólal, a másik beleköt. Ejj, de fárasztó ez.
Kicsit én is megőrültem, mert mindez nem érdekel. Vagyok annyira fáradt, hogy a veszekedősökre rácsukjam az ajtót, és hagyjam a fenébe a hegyibeszédet is, meg a többit is. A hasfájósnak azért adtam egy fájdalomcsillapítót, biztos, ami biztos.
Amúgy meg elég nehezen teszem túl magam azon, hogy holnap Patrik szóbelizni megy, ráadásul egyedül. Azért egyedül, mert ő így akarta. Nem kért a kíséretből, és ezt kerek perec meg is mondta. Pedig kezdettől úgy készültem, hogy majd megyek vele. Hát nem megyek. A fene esz meg emiatt, mert én úgy érzem, ott lenne a helyem, és szeretnék is ott lenni, és hiába értem én, hogy megkezdődött a leválás folyamata, hát nem esik jól. Olyan hülyeség, hogy így élem meg, holott örülhetnék neki, hogy ilyen talpraesett és önálló. Biztosan így is lesz majd amikor holnap megérkezik, de most még mindig fáj egy kicsikét.
Munkába fogom temetni a bánatom. Már rögtön holnap hajnalban.
Kellemes hétvégét kívánok! :)
VálaszTörlés