Szenilitás

30-on túl az embert már érik kellemetlen meglepetések az agykapacitása kapcsán. De amikor már jóformán csak ilyesmikkel kell szembesülni, az azért gáz.
Főleg annak tudatában, hogy valaha fénykoromban (több, mint két emberöltővel ezelőtt :D) a memóriámról voltam híres. Mert én aztán mindig tudtam fejből és kapásból mindenkinek a születésnapját, névnapját. Mindenki autójának a rendszámát. Minden fontosabb eseményt fejben tudtam tartani, ki mikor hova, miért megy. Képes voltam lerendezni az agyamban, hogy ekkor kelni kell, és pontosan akkor felébredtem. Tudtam, mit melyik könyvben olvastam, ki írta. (még általában a borítóját is magam elé tudtam képzelni). A telefonszámokat kívülről tudtam, mindenkiét.
Na, ehhez képes most...Sokszor, najó, épp tök őszinte vagyok, a sokszornál többször, fogalmam sincs milyen nap van. De frankón rá kell kérdeznem, hogy milyen nap is van? A születésnapokat ugyan fel tudom idézni, de csak a dátumot tudom, az aktualizáláshoz külső segítségre van szükségem. Rendszámok--- örülök, hogy a mienket tudom. De pl., ha megkérdeznék, mi az anyámék kocsijának a rendszáma, halvány lila segédfogalmam sem lenne róla. A könyvek... az esetek többségében az épp olvasott könyvem címét sem tudom megmondani anélkül, hogy ne nézném meg. Az meg, hogy mikor, hova kell menni, elintézni, stb....na, ahhoz vannak itt-ott elhelyezett félcéduláim. (feltéve, hogy nem felejtem el felírni) A reggeli ébredések a katasztrófával egyenlőek. Az óra, és a telefon versenyt csörömpölnek a fülem mellett, már az összes halott ember toporog, mert felébredtek tőle, csak én vagyok, aki totál békésen alszom mellette. Így leírva tök vicces, de a tanév során nem kevésszer kerültünk emiatt olyan helyzetbe, hogy tíz perc alatt kellett felébredni, felöltözni, reggelit készíteni, és elindulni. És nem, nem is tanultunk a hibánkból.
Most foghatnám tényleg az öregedésre. De azért annyira nem öreg kor még ez a 31, hogy bármit is foghatnék rá. Foghatnám a betegségemre is, de az elég szánalmas lenne. Foghatnám még a nyuszira is. :D De azt gondolom, leginkább az az oka, hogy érdemben már jó ideje nem használom. Vagyis lehet, hogy kéne egy kicsit "gyúrnom agyra"? :D :D :D
Ki fogom próbálni. Keresztrejtvényekkel, vagy hasonlóval indítva. Mert az azért nem állapot, hogy azért szivatom magam, mert elfelejtem bevenni a gyógyszeremet. És persze, hogy akkor jut eszembe, mikor nem tudom bevenni, mert nem vagyok otthon. És persze, hogy mire hazaérek, már nem vehetem be, mert akkor az esti marad ki. Így maradt egy köztes megoldás.. meg a következmények viselése. Hiába, no, így jár, aki kicsit szenilis.