Fertő

Kiolvastam a könyvet, amire azóta vártam, mióta először olvastam a megjelenéséről. És egyébként is Tvrtko könyveit nem szoktam kihagyni. Egyáltalán nem könyvkritikának szánom a post-ot, csak az olvasás közbeni gondolataimat írom le, és osztom meg azokkal, akik olvasnak.
Eleinte megmosolyogtam az aggodalmát, amit egy "ártatlan" felugró nagymellű nő váltott ki belőle, amit hatéves fiú gyermeke azt hiszem érthető okokból szájtátva bámult. Innen indult az egész "nyomozás". Bevallom, néha szájtátva, és forgó gyomorral olvastam egy-két pornóvilágos történetről, mert 31 év ide, vagy oda, bizony nem is gondolnám, hogy ilyenek vannak. Igaz, valószínűleg azért is lehetek tudatlan e témában, mert nem nézek pornót. Még ha véletlenül tv-kapcsolgatás közben egy másodpercre bele is kukkantok, nem nyűgöz le. De a mögötte lévő dolgok -háthogyismondjam- mindenféle érzelmeket váltottak ki belőlem. Volt egy-két olyan sztori, amin felröhögtem. Volt, amitől hányingerem támadt. És persze olyan is akadt sokszor, amitől csak szimplán "kiakadtam". Persze, hogy elgondolkodtam, vajon az én internethasználó gyerekeim mennyire vannak kitéve annak a veszélynek, hogy idő előtt találkoznak össze valami nem nekik való tartalommal? Le van tiltva az általunk ismert oldalak megnyitása, de ahogy Tvrtko is rámutatott, ez aztán édeskevés. Mert ugye ott a google, ami alapesetben, mint tudjuk, a barátunk, de bizony, egész komoly meglepetést okozott számomra, hogy a nagymama szóra pl. az első találat épp olyan, ami hát nem éppen a sütisütős nagyiról szól.
Már épp kezdtem pánikba esni, és gondolkodni, hogy na, holnap első dolgom lesz eladni a számítógépüket, és lemondani az internet előfizetést is, hogy megóvjam a lelküket, nehogy nekem valamiféle torz emberek legyenek felnőttként, mert esetleg stikában megnéznek majd valami erőszakpornót, mikor aztán rátértünk a pedofília taglalására. És ugyan én is ismerem a statisztikákat, meg a hírek is el szoktak jutni hozzám, mégis úgy érzem, ezügyben Ő kicsit túlzásokba esett pusztán csak a saját gyermekei féltése miatt. Én hiszem, hogy anélkül, hogy elmondanám a gyerekemnek, hogy ha bárki a nemesebb szervéhez nyúlna, szóljon nekem, akkor is, ha megfenyegeti az illető, anélkül is tudja ő ezt. Alapszabály volt internethasználatuk kezdetén, hogy tisztázzuk, soha, senkinek nem adhatják ki a címüket, telefonszámot, soha, senkit nem hívhatnak fel, nem adhatnak magukról képet. Ezt betartják. Nem gondolom, hogy muszáj lenne beleolvasnom az email-jeikbe. Azt gondolom inkább, hogy miután normális (na, ez azért csak épphogy) családban növekednek, és szeretjük őket, valamint tudják, hogy bármikor, bármivel lehet hozzánk fordulni, kiépítünk egy olyan bizalmi kapcsolatot egymással, ami tényleg működni fog, és akkor is jön majd, ha kérdései lesznek, vagy ha nem tudja majd, hogyan is kéne óvszert beszerezni. De hogy én a jelen pillanatban 10,7 és 4 éves gyerekeimnek azt mondjam, ha valaki egy nagy autóból kiszól neked, és el akarna vinni, akkor ordíts, mint a fába szorult féreg? Tudja, hogy idegenekkel nem mehet el sehova, nem szívesen mondanék ilyeneket, amin aztán fantáziálhat, és félelmet ébreszt benne, ami ugye jó esetben, és statisztikai százalékossággal számolva is meg sem történik.
Szóval, a könyvvel semmi baj. Tény, hogy sok olyan dologról beszél, amire esetleg nem gondolunk mi, hétköznapi gondolkodású szülők. Mégis itt-ott túlzónak érzem az aggodalmat, amivel a kérdéshez áll. Mert attól, hogy vannak pedofilok (akiket a mi gyerekkorunkban cukrosbácsinak hívtak), még nem teremnek azért minden bokorban. És attól, hogy igen, valakinek fel kell nyitnia azoknak a szülőknek a szemét, akik esetleg nem értenek az internethez, attól még nem kell mindenáron átokként kezelni. Mert hiszem azt, hogy (az általam ismert) gyerekek 99%-a előbb lép be az ebneveldére, vagy a teveklub-ba, mint egy pornós oldalra.
Mindenesetre azért a könyvet ajánlom mindenkinek, mert olyan dolgokat tudhatunk meg belőle, amit egyébként biztosan nem. :-) Mert nem egy hétköznapi téma, az szent.