Az utóbbi napokban többször is kaptam a kérdést kétségbeesett pillantással kísérve. Ma már társult hozzá kisírt szem is. És láttam, hogy nem tetszett a válaszom, miszerint: "Tessék gondolkodni, elfogadni, és ha kell, tűrni is."
Állítólag "keményebb" lettem sokkal. Mert mondok és teszek olyan dolgokat, amiket régen sosem. Kimondom, ha nem értek egyet. Kimondom, hogy mi a véleményem. Kikérem magamnak azt a fajta kritikát, ami régen olyan sokszor kényszerített "meghunyászkodásra". Nem teszem meg azokat a dolgokat (vagy csak elvétve), amikhez nincs kedvem. Viszont megteszem, bármi áron, amihez kedvem van.
Tudom, látom, és itt-ott elejtett megjegyzésekből hallom is, hogy nem nagyon tudnak mit kezdeni velem. Nem értik. Betudják irigységnek. Betudják annak, hogy talán kicsit megbolondultam már itt fene nagy jódolgomban. Találgatnak, méregetnek, de nem mernek, vagy nem akarnak kérdezni. Vagy nem is érdekel senkit, nem tudom. Pedig, ha megkérdeznék, elmondanám.
Elmondanám, hogy igen, keményebb lettem. Mert ugyan van mögöttem sok-sok keserves pillanat, de mindből tanultam, mind hasznomra vált. Elmondanám, hogy csak azért változtam, hogy végre elfogadjam magam. Elmondanám, hogy milyen nehéz volt megismerni önmagamat, hányszor sírtam ott, ahol nem látták azokért, akiket nem érdekelt. Elmondanám, hogy hány órát töltöttem úgy, hogy gondolkodtam, vajon miféle utat kéne választanom. Elmondanám, hányszor támadtak kétségeim, hogy épelméjű vagyok e. Elmondanám, hogyan bocsátottam meg szép sorban mindenkinek, akikre sosem számíthattam, pedig nekik kellett volna az életem két tartópillére lenni. Elmondanám, hogyan éltem át újra és újra a gyerekeim születését, az első perceket, és hogyan merítettem erőt ezekből a csodás percekből. Elmondanám, hogyan harcoltam meg nap mint nap a démonjaimmal. Elmondanám, hogy mennyire hosszú folyamat volt elfogadni és nem betegségtudattal élni. Elmondanám, hogy mekkora megkönnyebbülés volt az első olyan nap, amikor láttam a napot a felhők helyett. Elmondanám, ki(k)nek köszönhetek sokat. Elmondanám, hogy van egy hely, ahol akár el is olvashatják mindezt.
De ha nem érdekli őket, hát akkor Mit csináljunk? :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése