Napok, vagy akár hetek óta téma a topikban is, ahol gyakran megfordulok, meg úgy egyébként is elég sok helyen, hogy ki hogy takarít meg, vagy mi az, amin spórolni tud. Lehet, hogy rá lehet fogni ezt is a válságra, vagy épp a holnaptól magasabb áfára. Leírták többen is, hogy ők valamennyi összeget mindig a bankszámlájukon hagynak, vagy épp hogy mindig x összegből vásárolnak be. Párszor magamba is zuhantam kicsit ilyenkor, hogy én micsoda herdáló fajta vagyok, mert bizony mi sok pénzt megeszünk. És bizony, mi nem szabtunk sosem összeghatárt, mennyit költhetünk a havi keretből. Illetve de. Általában annyit maximum, amennyi befolyt. Persze, történtek már kirívó esetek ezügyben, de az most nemtéma. Gondolkodtam ezen a megtakarításon. Többféleképpen is. Mert ugyan előfordult már, hogy hóvégén volt még a számlánkon egy kevés pénz, de már nem vettük ki, beosztottuk azt a kicsikét, ami a pénztárcánkban volt. De ez kb. 12-ből 11-szer nem így van. Mert ami jön, az megy is. Gondolkodtam, hogy talán tényleg nyitni kéne a gyerekeknek valami számlát, amire mindig pakolunk egy kevéske pénzt, mert az milyen jó. Aztán továbbgondolva a dolgot, rájöttem, minek tegyem be valakinek tőzsdézni, ha a kezébe is adhatom, hogy "tessék, fiam, Neked akarom adni" De azért nyughatatlan fajtám csak nem hagyja annyiban a dolgot és komolyan gondolkodóba estem, hogy vajon fogom e bánni röpke nyolc év múlva, hogy nem gondoltam előre a gyerekeim leendő főiskolai éveire? Vagy épp ellenkezőleg, vállon fogom veregetni magam, mert az én pénzemmel nem lépett le egyik biztosító és bank sem? Ezt most ugye nem tudhatom. Fura dolog ez a spórolás. Mert azon is gondolkodtam, hogy vajon mennyi lenne az, amiből már félre tudnék tenni. Aztán arra jutottam, hogy a mostaninak a háromszorosából egy kis idő elteltével mondjuk a mostaninak a felét talán már elraknám. De bizony, gyarló vagyok, eleinte kiélvezném minden pillanatát, hogy ha nem kéne garasoskodnom. És elmennék minden második héten fodrászhoz, mert az jó lenne nekem, és megvenném azokat a könyveket, ruhákat, amiket most nem. És vennék a gyerekeimnek olyan labdát, amit nem rúgnak szét két alkalom után, és nem sajnálnám nekik odaadni. És nem érdekelne, hogy még minimum három napig kell enni abból, ami van, és ennek megfelelően nem kéne kreatívnak lenni sem. De tudom, nagyon sokan megvetnének ezért. Mert vannak, akik tényleg szigorúan csak azt veszik meg, ami kell, abból is csak és kizárólag a legolcsóbbat. Lehet így élni, mert láttam olyat, akinél működik.
Csak minek? Vajon boldogabb lesz e ő attól, hogy van a bankszámláján megtakarítva egy bizonyos összeg, miközben eszi a zsíros kenyerét? Vagy boldogabb vagyok én attól a hirtelen felindulásból megvett 120 Ft-os szelet csokitól? Vagy továbbmegyek.. boldogabban nőnek fel a gyerekeim, ha mindig csak az van, amit otthon megtermelünk, és előállítunk, mintha megkívánja a csokit/fagyit/vagy épp drága joghurtot és meg is kapja?
Erre sem tudok válaszolni, csak mindig a pillanatnyi hangulatom függvényében.
Nyilván ez is olyan kinek a pap, kinek a papné dolog.. És nincs is ezzel semmi baj. Csak néha gondolkodom ilyeneken is. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése