Párszor kerültem már olyan helyzetbe, amikor azt gondoltam, jobb volt a boldog tudatlanság. És jópárszor kerültem már olyan helyzetbe is, amikor azt gondoltam, jobb lesz inkább őszintén tisztázni mindent, mint kerülgetni a forró kását.
Most nem nekem kellett őszintének lennem. Velem voltak. Biztos vagyok benne, hogy nagyon nehezére esett ilyen mértékben kimondani a gondolatait, főleg, mert nem szokása. Talán ennyi év alatt először fordult elő, hogy azt érezte, mindketten jobban járunk így, és erőt kell vennie magán.
Sosem voltunk az a fajta páros, akik körül folyton izzott a levegő, és sosem voltunk az a fajta páros sem, akik afféle lepedőakrobaták. De azért volt egy megteremtett összhang, amivel mindketten elégedettek lehettünk.
Aztán az összhang eltűnt. Olyannyira, hogy szép lassan odáig süllyedt, hogy már nemhogy összhang nincs, de semmi sincs. És én ezt bizony kikértem magamnak. És eljutottam odáig is, hogy biztos velem van a baj (ugye más nem is lehet). Mondjuk mindez előtt természetesen megsértődtem, aztán dühöngtem, aztán csak szimplán és bunkón célozgattam. Mígnem aztán vasárnap este jött a meglepő vallomás. Hogy velem semmi baj, vele viszont annál több. Mert olyannyira kimerült, hogy semmihez sincs kedve, energiája, meg egyáltalán, és ez kb. az utolsó utáni a sorban. Tudja, és tisztában van vele, hogy ez így nagyon nincs jól, és igazam van, amikor kikérem magamnak. De adjak neki kis időt, mert remélhetőleg eljöhet szabadságra hamarosan, és akkor feltöltődik, és újra a régi lesz.
Most erre mit mondhatnék? Tudom, hogy nehéz volt ezt megfogalmaznia és elmondania, még akkor is, ha legeslegbelül a kisördög piszkál, hogy nagyon jól tudja, hogy így tudott hatni rám legjobban.. Azt tudom, és látom, hogy tényleg iszonyatosan fáradt. És tény, hogy december óta folyton megy.. És tény az is, hogy bármennyire hozzászokhatott is, azért az mégsem normális dolog, hogy akkor dolgozik, mikor aludnia kéne, és akkor alszik, mikor dolgoznia kéne. Fogalmam sem lehet róla, mennyire kizsigerelő ez a valóságban, azt tudom csak, amit látok.
Mindenesetre azért az őszintesége jólesett, még akkor is, ha nem megoldás semmire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése