Erre helyezkedtem. Egyre szűkülő gyomorral. Most már csak akkorka, mint egy gombostű feje. És most már mindenfélével el kell foglalnom magam, hogy ne rohangáljak folyton a postaláda környékére, és ne ellenőrizzem, hogy vajon megjött e már a levél. Amikor meg eljön az az időpont, hogy tudom, annyi az idő, mikor a postás erre szokott járni nagy átlagban, na, akkor aztán remeg kezem-lábam az izgalomtól, aztán a csalódottságtól, és kezdődik minden elölről. Mert lehet, hogy nem is a postás hozza, hanem az önkormányzati motoros futár. Vagy akárki.
Mindenesetre egy értelmes gondolat nem hagyta el napok óta az agyamat, mert folyton csak azon jár az eszem, hogy mikor már?
Holnap péntek. Holnap jönnie kell a levélnek. Mert akarom azt az állást. Nagyon. Ott akarok dolgozni. Mindenképp. Nekem való ez a munka. Úgyhogy imádkozom, woodoozom, meg mittudomén miket még, hogy sikerüljön. És remélhetőleg még sokan velem.
És hátha a következő post úgy kezdődik majd, hogy levelet kaptam, life. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése