Hosszú idő után az első igazán nyugis szombat volt. Amikor minden sikerült, amit elterveztem, amikor nem morogtunk, még a gyerekekkel sem, amikor nem volt csontig hatoló hideg, nem esett a hó, nem fújt a szél. És igaz, csak épphogy, de azért a napocska is előbukkant.
És bizony, elég rég volt már olyan, hogy hajszárítás közben belenéztem a tükörbe, és tetszett, amit láttam. És ma még ez is..
Pedig fájt a fejem. Szokásos szombati fejfájás. Most már egyre inkább azt kell gondolnom, hogy ilyenkor "túlalszom" magam, és azért fáj. Mert ma is jó sokáig henyéltem. Felébredtem többször is, aztán vissza is aludtam többször is. Fél tizenegyig. :-D És nagyon bánom, hogy nem emlékszem az álmomra, mert valakivel álmodtam, akivel még beszélgettem is álmomban, és nem tudom, hogy miről. Pedig biztos jó tanácsokat adott, vagy épp sok bölcs gondolatot osztott meg velem. Mert régen úgy szokta. Most meg már nem. Nem egy világban élünk jelenleg. És hiába van még mindig eltárolva a telefonomba a száma, azt már ugyan hiába hívnám.. :-( De találkozunk még. És majd akkor megkapom a magamét... :-D
Egyébként ma sok mindenen járt a fejem, a függőségeimen, a mániáimon, meg kulináris élvezeteken, meg egyéb filozofikus gondolataim is voltak, amik majd egy következő post-ban lesznek megörökítve. (ha addig el nem felejtem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése