Érdekes, és kicsit félelmetes élményben volt részem kora délután. Már a boltba menet úgy gondoltam, hogy valami nem teljesen oké, és még hálás is voltam a metszően hideg szélnek, mert tudtam, jót tesz most. Átmenetileg át is billentett. Hazaértem, nekiálltam szuperfeleségi teendőként kaját gyártani. Aztán le kellett ülnöm. És akkor kezdődött. Olyan fura volt. A gyomromból kezdődött, aztán zsibbadt a szám, a fejem, és nem tudtam megmozdulni sem, és a fehér tűzhely pörgött-forgott, mint a búgócsiga. Nem tudom, meddig tartott. Nem tudom, mennyire volt erős. Szerintem nem volt az igazi, mert azóta is érzem. Nem az a jó kis "megkönnyebbülés" roham után, hanem még mindig zsibbad a tarkómtól egészen a fejem tetejéig, rá tudnék mutatni a pontra, ahol esetleg keresni kéne a gyártási hibámat. Jobb lett volna egy olyan megszokott se kép se hang rosszulléttel letudni, akkor most jobban érezném magam. Bár.. fogalmam sincs volt e se kép se hang. Van pár perc, amire nem tudok visszaemlékezni. Fizikai sérülésem nincs, vigyáztak rám az angyalok. Mert egyedül a konyhában akármi is lehetett volna..
Úgyhogy ma igyekszem hamar pihenősre venni, és a holnapi délelőtt nagy részét is erre szánom, ha még így is ébredek. Aztán majdleszvalami....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése