Megkínozva

Ahogy azt sejtettem előre, volt részem ma mindenféle válogatott kínzásban a fülészeten. Először is ugye megnézték azzal a hegyes végű ízével, amivel ők kukkolnak. Aztán, amikor már megállapította, hogy ez egy irtó ronda halló járat gyulladás, és még a halló járatok is össze vannak szűkülve, közölte, hogy az nem csoda, hogy olyan borzasztó fájdalmaim vannak, ahogy az sem, hogy nem hallok semmit azzal a fülemmel. Közben már át is terelgetett a székből az ágy felé, és pillanatok múlva jött az a rész, hogy leszívják a váladékot. Hála a jó égnek nem láttam semmit, csak éreztem. Kapaszkodtam erősen az ágy szélébe, és még nem is volt vége...mert még befecskendezett valami gyógyszert. Még vissza is kellett ülnöm a székbe, hogy jódos gézcsík is kerülhessen a fülembe. Az antibiotikumot szedtem tovább, és holnap ugyanilyen kis kezelésre várnak szeretettel. Meg várhatóan a héten minden nap.
Az összes szörnyúség ellenére azért jót tett, amit csinált, mert azóta megszűnt az a feszítő érzés legalább. A hallásom is jobb lett, bár ugye be van dugva a fülem, úgyhogy mindegy is, hogy hallanék e, vagy nem..
Remélem, hogy a nehezén túl vagyok...