Természetesen ma hajnalban mentem dolgozni. Nem túl nagy lelkesedéssel, nem kevés bizonytalansággal, de gondoltam, lesz, ami lesz...
Voltak a napnak olyan részei, amikor még voltam róla győződve, hogy nem tudom végigcsinálni, mert fájt, és nehezemre esett ülni is. Az biztos, hogy a munkám azon részét, ami igényel fizikai teljesítményt is, nem tudom most megcsinálni. Egy dobozért lehajolni, és felemelni nagyon komoly fájdalommal jár.
De voltak olyan részek is, amikor azt éreztem, hogy na jól van, tök menő vagyok, mert megy ez nekem.
A kollégák vegyes fogadtatásban részesítették. Azok, akik közvetlenül velem együtt dolgoznak, örültek, de azért aggódnak értem. A raktár egyéb területein dolgozók között voltak sokan, akik őszintén érdeklődtek, és együttéreztek, voltak, akik csak udvariasságból kérdeztek, de nem igazán érdekelte őket a válasz. És igen, voltak olyanok is, akikről érezni lehetett, hogy nem értem aggódnak, hanem azért, hogy a távollétem be okozzon fennakadást. Az első kategóriába tározóktól mindez nagyon jól esett, a többit meg igyekeztem egy legyintéssel elintézni. Ilyeneken már nem akadok fenn.
Holnap még lesz egy jó húzós napom, és ennyi pont elég is lesz a hétre. Minden más ezzel kapcsolatos kérdést meg majd csak a hétvége végén tudok megválaszolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése