Azt hiszem, hogy a többség olyannak ismer, aki sem fel nem ad semmit, sem pedig meg nem adja magát egykönnyen. Én is ezt gondolom magamról, de ma többször is nagyon közel jártam hozzá, hogy vagy zokogva rogyjak le az ágyamba, vagy legalább hazarohanjak a munkából. (De mondjuk én voltam a marha, hogy egyáltalán bementem)
Az oldalam teljesen elviselhető állapotban van. Még kerülöm a hirtelen mozdulatokat, nem nyújtózkodom, mert akkor fáj, de nem komolyabb fájdalom, mint egy kiadós izomláz.
Viszont a fülem úgy bekeményített, hogy alig bírom elviselni a fájdalmat. Pedig szokva vagyok hozzá. De ez valami kegyetlen. A bal fülem fáj, és a fülem környéke is egybefüggő, kemény valami (talán nyirokcsomó?). A számat sem tudom rendesen kinyitni, és este ahhoz is fájdalomcsillapító kellett, hogy valamit tudják enni.
Holnap reggel megyek a fülészetre, és bármit vállalok, csak szüntesse meg ezt a kínt. Ráadásul nincs is túl sok időm betegeskedni, szombaton olyan meccsre megyünk Dunaszerdahelyre, amire fél éve várok már (és még Superwoman-nel is találkozni fogok) Úgyhogy drukkoljatok, történjen valami csodaféle holnap.
Én egyszer sírtam csak életemben a fájdalomtól, és akkor a fülem fájt.
VálaszTörlésDrukkolok, hogy mielőbb elmúljon!
JObbulást!++++
VálaszTörlésJobbulást hamar!
VálaszTörlésGyógyulj meg mielőbb!🌷
VálaszTörlésA fülfájás az tényleg iszonyat néha és én annyira nem is mondhatok semmit, csak Mátén láttam többször, hogy milyen tikkasztó...
VálaszTörlésGyorsan múljon el ez a nyavalya és gyógyulj meg Dius, minél előbb! Szurkolok, szorítok, a holnapi meccs miatt is, hogy jobban legyél!
Hogy vagy? A holnapi élmény miatt még inkább gyògyulj gyorsan!
VálaszTörlés