Már megint meccsnap

Van az a rigmus fradista körökben, hogy "eshet eső, fújhat szél, a fradista útra kél..". Nos, én àtkölthetem ezt úgy is, hogy fájhat füled, fájhat bordád, fradista vagy, töltsd meg az Arénát..vagy valami ilyesmi..Mert így van ez. Fél éjszaka nem aludtam megint a bordatájéki nyavalyámtól, de nemhogy eszembe sem jutott, hogy ne menjek a meccsre, de fel is háborodtam rendesen, amikor ezzel próbálkoztak.
Meg is bántam volna, az biztos, ha ezt a meccset a tévében nézem, mert hetek óta nem láttunk tőlük ilyen jó játékot. A második félidő olyan pörgős, jó játékot hozott, hogy úgy tűnt, mintha épp csak elkezdődött volna, máris vége volt. Négy nullra győztük le a Puskás Akadémia csapatát. Öröm volt nézni minden percét, még a hideget sem éreztem.
A hab a tortán az volt, hogy az én kártyám számát sorsolták ki a nap szurkolója játékon. Erik volt olyan jófej, hogy bevállalta helyettem, hogy részt vesz a félidei játékon. Amúgy jobb is volt ez, mert labdát kellett berúgni egy bizonyos pontra. Kettőnk közül meg ez vitathatatlan, hogy inkább neki megy. A fődíjat nem nyerte meg, de gazdagabb lett egy kulcstartóval, egy jó élménnyel, és némi önbizalommal is. És milyen jó volt őt ott látni a Groupama Aréna gyepén...
Szelfi is készült (napsütésben)