Szerda

 Voltak a mai napnak mindenféle történései, de minden eltörpül amellett a borzalom mellett, ami Amerikában történt. Minden szülő rémálma, hogy a gyerekével történik valami baj, minden szülő legnagyobb rémálma, hogy olyankor történik valami, amikor nincs ott, és nem tud segíteni. Azt még a legvadabb, legborzasztóbb rémálmokban sem lehet elképzelni sem, hogy a gyerekem elmegy reggel iskolába, és valami bekattant idióta lelövi. Azt nem is tudom elképzelni sem, hogy mit éreztek ezek a szülők, ameddig várták, hogy kiderüljön, ki sérült meg, ki nem élte túl. Azt sem tudom elképzelni, hogy hogyan lehet ezt túlélni, hogyan lehet elfogadni. 

Hajlamos vagyok egy csomó mindenben nagyon megengedő, és liberális lenni, de azért ez, hogy bárkinek lehet otthon fegyvere, amivel bármikor képes mások életét elvenni, ez nekem sosem fért bele. Tőlem lehet valaki hülye, csinálhat magával bármit, drogozhat, fültágítót is hordhat, tele is tetováltathatja magát. Lehet nyugodtan meleg, lehet hindu, vagy jehova tanúja. Ezek közül egyik sem veszélyes másokra. De hogy fegyver legyen otthon? És sokadszorra történhessen meg ilyen ebben a világban, éppen most, amikor mindannyian az életünkért vagyunk hálásak...

Borzasztó. 🙁