Meccsnap

 Ez a mai egy olyan meccsnap volt, amit majd még az unokáimnak is egészen biztosan el fogok mesélni. Derbi volt, ami mindig különleges, az ősi rivális csapat ellen sosincs más opció, minthogy győzni kell, mindenáron, bármi áron. Ma még ezt meg tudtuk fejelni azzal, hogy tudtuk, ha győzünk, a pontelőnyünk akkora lesz, hogy már ma bajnokok lehetünk. 

Tegnap volt a mi legendás 2-esünk halálának huszadik évfordulója (aki nem tudja, húsz évvel ezelőtt egy szórakozóhelyen a rendőrök úgy megverték, hogy olyan súlyos agyi sérülései lettek, amibe pár nap leforgása alatt belehalt) Ő volt a mi Simon Tibink, aki már életében is Fradi legenda volt, és az elmúlt húsz évben is velünk van minden meccsen. Ma a meccs kezdetekor rá emlékeztünk elsősorban, illetve a meccs előtt megemlékeztünk az Újpest egykori vezérszurkolójáról is, aki ezen a héten vesztette életét. 

A hangulat tehát mindenképpen adott volt, felfokozott érzelmek, várakozás, telt ház. Volt a meccs előtt jégeső, zápor, villámlás, dörgés, de mire a kezdősípszóig eljutottunk, már a nap sütött. 

A vezetést az ellenfél szerezte meg, de aztán már az első félidőben nem csak egyenlítettünk, de a vezetést is sikerült megszerezni. A végére még jutott egy kisebb infarktus, amikor az utolsó percekben kiegyenlített az ellenfél, de szerencsére kéz volt a gól előtt, így végül maradt a 2:1-es végeredmény. Győztünk. És bajnokok lettünk, sorozatban negyedszer. 

És majd elmesélem az unokáimnak is, hogy abban az évben, ami 2022 volt, amikor én 44 éves lettem, a Fradi a 33. bajnoki címet szerezte meg. 💚 Mert ez addigra történelem lesz, mire nekik mesélhetek.