Jó korán kezdődött a nap, hajnali ötkor már a munkahelyi asztalomnál ültem, és a reggeli statisztikához számoltam az adatokat a tegnapi számokból. Néha eszembe jut, hogy vajon egy átlagember mit kezdene azzal a számmal, ha azt mondanám, hogy csak tegnap kb 180ezer karton árut pakoltak össze kizárólag kézi erővel a mi raktárunkban a komissiózók? El tudjátok ezt képzelni, hogy mekkora mennyiséget jelent? Őszintén csodálom azokat a kollégákat, akik ezt képesek a hét minden napján megtenni, mert fizikailag nagyon megterhelő. És dolgoznak ebben a munkakörben egészen vékony lányok is, és nyugdíj előtt álló hölgyek is, nem csak jó kondiban lévő fiatalemberek.
Azt pedig néha sajnálom, hogy a logisztika nem fiatalabb koromban került ilyen szinten a látóterembe, mert annyi érdekes és csodálatos része van. Érdemes lett volna tanulni is róla. Kíváncsian várom, hogy Eriknek milyen lesz majd, és vajon őt is magával ragadja e ennyire, mint minket.
A korai kezdés korai befejezést is jelentett, kettőkor már itthon voltunk. Délután még elmentünk vásárolni pár dolgot, meg tankolni. Kicsit megszívtuk, mert az autópályán több baleset is volt, meg egy kamion is kigyulladt, emiatt a hazaút nagyjából háromszor annyi idő volt, mint egyébként lett volna. De legalább sütött a nap, és az út mellett már szépen zöldell és virágzik minden, ez biztató.
Titkon még kicsit reménykedem abban, hogy holnap reggel még tavaszra ébredünk, és mégis kimozdulunk kicsit valahova. Nyilván a Balaton part lebeg a szemem előtt. ..
Hajnali 5kor nekem nem sok hasznomat vennék sehol :-) minden elismerésem.
VálaszTörlésTanulni meg sosem késő, még mindig kinézhetsz valami klassz tanfolyamot, vagy ilyesmit.