Hétfő

 Ez nem olyan volt, mint az egy héttel ezelőtti, amikor szépen, ráérősen ébredeztünk..itt bizony kőkemény ébresztő volt már hajnali négykor. Még ott volt bennem a tegnap este eufórikus öröme, az a rengeteg pozitív energia, ami körülölelt attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeztünk az Arénába. Innen, meg a pár óra alvás bódultságából nem volt könnyű visszarángatni magam a szürke hétköznap valóságába. De az ilyen dolgoktól is felelős felnőtt az ember, hogy dacára mindennek, hajnali ötkor már a frissen letakarított asztalomnál ültem, és számoltam, hogy mennyit komissióztak hétvégén. 

Fél héttől háromnegyed hétig átlag ötpercenként hívtam Rolit, aki a felelős felnőttségtől meg messze van, és gond nélkül aludna akár kilencig is..Az utolsó hívásomat azért már kikérte magának, innen tudtam, hogy most már biztos, hogy elég éber. 

Fél nyolckor ugyanezt eljátszottam Erikkel is, aki nehezített pálya, mert álmában is beszél, ha szól hozzá valaki. Na mondjuk mivel én vagyok az anyja, hogy minden mozdulatát, hanglejtéset, sóhaját ismerjem. Vele is sikerrel jártam kb tíz perc alatt, úgyhogy nyugodt lehettem, hogy mindenki elindul a megfelelő időben a megfelelő helyre. 

A korai kezdésnek megvolt az az öröme, hogy korán is mentünk haza, már kettőkor kifelé jöttünk. Ez akkor még egy csomó energiát adott, de itthon nagyon gyorsan utolért a fáradtság. Nem hagytam magam, amit kellett, megcsináltam, és nem voltam hajlandó lefeküdni, még az hiányzott volna, hogy elaludjak, aztán este meg forgolódjak. 

A fodrásszal is tudtam beszélni, csütörtökön megyek hozzá, a masszázs időpontomat is átrakattam jövő héten keddről péntekre, elküldtem Roli keresztleveléről a fotót a bérmáláshoz. 

Ezekre a dolgokra mindig büszke vagyok, mert olyan apróságok, amiket rendszeresen elfelejtek.