A jó idő nem olvasta a tegnapi posztomat, az biztos, mert ma már nem is volt velünk igazán. Így már reggel dugába dőlt az az ötletünk, hogy ma kirándulunk egyet a Balatonra. Nálunk már nincs arra igény, hogy meg kell mozgatni a gyerekeket, ők megteszik ezt azzal a napi tízezer lépéssel, amit maguknak kitűztek. Sem óriási szélre nem vágytunk, sem tömegre, ellenben vágytunk volna zavartalan napsütéses melegre, madárcsicsergésre. Az előbbire volt nagyobb esély ma, így ezt elnapoltuk.
Helyette az ebéd készítés után pihentünk, délután Fradi meccset néztünk. Kár, hogy nem láttuk élőben ahogy sorfalat állt a nagy rivális a csapatunknak, és azt is csak a tévén keresztül élveztük, hogy nyertünk. De sebaj..talán arra van némi esély, hogy az utolsó hazai bajnoki meccsen ott legyünk. Nyilván minden szabályt betartva, de azért mégis jó lenne..
Holnapra Eriknek inget vasaltam, a matek kisérettségi után veszik fel a ballagási videót. Végtelenül szomorú ez, hogy ennyi lesz a ballagás..még akkor is, ha sosem volt a szívem csücske az ilyenfajta tömegrendezvény, ahol ha nem elég szemfüles az ember, a saját gyerekét biztos, hogy nem is látja. De ez már így lesz, erre fogunk emlékezni, és az ő középiskolai ballagása ettől lesz különleges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése