Nem olyan hétfő

Ha rajtam múlna, akkor nagyon sokáig ilyen lenne minden hétfő. Nem éreznék semmi bűntudatot, ha esetleg lenne olyan szerencsém, hogy valami miatt megadatna, hogy ne kelljen dolgoznunk. Akármennyi idő is lenne, kihasználnánk az utolsó percig, begyűjtenénk rengeteg élményt a már meglévők mellé. 

Addig pedig, amíg egy ilyen helyzet nem áll elő, ugyanúgy kihasználjuk az összes rendelkezésre álló időt mindenre. Vagy bármire, amire csak tudjuk. Nyilván vannak korlátok, fizikai, anyagi, de ez sosem szegte kedvünket semmitől sem. Nyaraltunk már nagyon kevés pénzből, a gyerekek a mai napig emlegetik azt, amikor ki volt számolva minden fillér, és maximum napi egy fagyi fért bele. Akkor is jól éreztük magunkat, együtt voltunk, élmény volt. 

Ma Balatonfüreden voltunk. Sokadszorra, de most először mentünk vonattal. Maga a vonatút nem volt az igazi élmény, legalábbis nem olyan, amilyen lehetett volna. Elfoglalták a helyeinket a vonaton, és ugyan megpróbáltuk visszaszerezni attól, aki elfoglalta, de az ő helyükön is ültek, így aztán veszett fejsze nyele volt, álltunk egy órát. De legalább már ott eldöntöttük, hogy visszafelé más útvonalon megyünk majd. 

Füreden rengetegszer voltunk már, de még mindig tud újat mutatni. Ott van minden, ami régóta ismerős, a bácsi is a padon a harmonikájaval, a szökökút, a Tagore sétány, a szebbnél szebb virágok. Nagyon finom ebédet ettünk a Bircsa étteremben, ettünk óriás fagyit a soprano-nál, sétáltunk, majd fél hatkor hajóra szálltunk, és elindultunk Siófokra. Füredről még sosem jöttünk hajóval a déli partra, ahogy a Szent Miklóson sem utaztunk még sosem. Imádom a hajókat, és ez a Szent Miklós gyönyörű nagy hajó, a Balaton zászlós hajója. Nagy élmény volt utazni vele, de valahogy a Szigliget akkor is sokkal inkább a szívem csücske. Siófokról még hazavonatoztunk, és mire megérkeztünk, már kellően elfáradtunk, és lejártuk a labainkat. 

De hatalmas élmény volt... bármikor mehetünk újra.