2020. júl. 31.

Hagyományos búcsúkép

Nem tudom már, hogy a legelső ilyen kép hogy született, de azóta, mióta az első elkészült, minden évben készül egy ilyen családi fotó rólunk. Szépen nyomon követhető, hogy mennyit változtunk már. A gyerekek menet közben kisfiúkból fiatalemberek, felnőtt férfiak lettek. Rajtunk még természetesen látszik erősen, hogy a negyvenes éveinket tapossuk, én pl nem is vettem észre, csak a képeket visszanézve tűnik fel, hogy azért jött fel rám pár kiló már. Csak úgy, magától..és nagyon érdekes is, mert továbbra is 36-os nadrágot hordok, De ez tulajdonképpen lényegtelen is. A lényeg az, hogy nagyon jó dolog ez, hogy a gyerekeink velünk nyaralnak, megosztják velünk is az ő örömpillanataikat, minden évben újabb élményeket szerzünk együtt. Minden ilyen együtt töltött nap ajándék, amikor meg így tölthetjük együtt, hogy senkinek nem kell rohanni sehová, az pedig egy csoda. 
És akkor íme...az éves balatoni családi fotó (és én lettem a legkisebb)

4 megjegyzés:

  1. Szerintem csinos vagy, ez pedig egy nagyon aranyos kép.

    Döbbenetes belegondolni, hogy még azelott kezdtelek olvasni, hogy Patrik gimibe ment. Hol van az már 😊

    VálaszTörlés
  2. Szerintem is csinos vagy, ez volt az első gondolatom. A második meg az, hogy "jéé, te vagy a legkisebb a családban". :D

    VálaszTörlés
  3. Szep csalad vagytok. A keprol is latszik, hogy osszetartatok.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm. 😊
    Kriszti, valóban eltelt pár év azóta..

    VálaszTörlés