És akkor íme...az éves balatoni családi fotó (és én lettem a legkisebb)
2020. júl. 31.
Hagyományos búcsúkép
Nem tudom már, hogy a legelső ilyen kép hogy született, de azóta, mióta az első elkészült, minden évben készül egy ilyen családi fotó rólunk. Szépen nyomon követhető, hogy mennyit változtunk már. A gyerekek menet közben kisfiúkból fiatalemberek, felnőtt férfiak lettek. Rajtunk még természetesen látszik erősen, hogy a negyvenes éveinket tapossuk, én pl nem is vettem észre, csak a képeket visszanézve tűnik fel, hogy azért jött fel rám pár kiló már. Csak úgy, magától..és nagyon érdekes is, mert továbbra is 36-os nadrágot hordok, De ez tulajdonképpen lényegtelen is. A lényeg az, hogy nagyon jó dolog ez, hogy a gyerekeink velünk nyaralnak, megosztják velünk is az ő örömpillanataikat, minden évben újabb élményeket szerzünk együtt. Minden ilyen együtt töltött nap ajándék, amikor meg így tölthetjük együtt, hogy senkinek nem kell rohanni sehová, az pedig egy csoda.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szerintem csinos vagy, ez pedig egy nagyon aranyos kép.
VálaszTörlésDöbbenetes belegondolni, hogy még azelott kezdtelek olvasni, hogy Patrik gimibe ment. Hol van az már 😊
Szerintem is csinos vagy, ez volt az első gondolatom. A második meg az, hogy "jéé, te vagy a legkisebb a családban". :D
VálaszTörlésSzep csalad vagytok. A keprol is latszik, hogy osszetartatok.
VálaszTörlésKöszönöm. 😊
VálaszTörlésKriszti, valóban eltelt pár év azóta..