A mai nap

Szerintem valamikor már említettem itt, hogy van nálunk két vonatmániás is a családban, Balázs és Erik személyében. Ők ketten mindent tudnak a mozdonyokról, jelzőkről, meg én nem is tudom mi mindenről még. Hang alapján felismerik melyik milyen mozdony...vannak félelmetes dolgaik. Ők ketten nagyon élvezik, hogy itt gyakorlatilag a szomszédban van az állomás, és a kert végében megy a vonat. Szerintem a balatoni menetrendet is kívülről tudják. 

Kettőjük közül Balázs egyik nagy, dédelgetett vágyálma volt az, hogy egyszer körbevonatozzuk a Balatont. Jelen pillanatban ez szó szerint (még) nem tehető meg, de úgy igen, ahogy ma mi megtettük. Fél hétkor indultunk Boglárról, elmentünk egészen a Déli pályaudvarig, ahol aztán a Tapolcáig közlekedő sebes vonatra szálltunk. Tapolcán átszálltunk újra egy másik vonatra, amivel Balatonszentgyörgyig mentünk, majd ott az utolsó átszállással hazajöttünk Boglárra, mert körbeértünk. 

Erik összeszámolta, hogy a négy vonattal összesen 44 állomáson jártunk. Fél hétkor indultunk, és fél háromkor szálltunk itt le a vonatról. 

Én nem vagyok nagy vonatfun, de még nekem is jó, és emlékezetes élmény volt. Olyan helyeken jártunk, amiről eddig azt sem tudtam, hogy létezik. 

Azt nem mondom, hogy holnap megismételmém, de lehet, hogy azt a verziót jövőre bevállalom, amikor Balatonakarattyánál egy órás sétával elérhető váz északi parti vonal. Na majd meglátjuk. 

Délután még strandolni is tudtak, aztán estére megérkezett az eső, eleinte csak szép, csendesen..most meg már dörög és villámlik. 

Holnap esőnap lesz..