21

A mai összes csodát és csodálatos időt is csupán apró, jelentéktelen kis semmivé alakítja az, hogy mindemellett ma az elsőszülött fiunk 21 éves lett. Leírni, kimondani is furcsa, pedig mindig, minden évben teljesen tudatában vagyok az évek múlásának. Mégis...olyan elképzelhetetlen,hogy az a kis pici baba, aki huszonegy évvel ezelőtt megszületett hozzánk, most már nemhogy felnőtt ember, de olyan felnőtt ember, aki gond nélkül megállja a helyét bármilyen helyzetben. 

Sok minden kavargott ma bennem, rengeteg emlék erről a huszonegy évről, aminek egyetlen perce sem volt sohasem sétagalopp, mindig akadt a rengeteg öröm, büszkeség és boldogság mellett aggódnivaló, féltés, bosszankodás is. 

Vele, mellette tanultam anyának lenni, mindenben ő volt a kísérleti nyúl. Természetesen sosem voltam én sem tökéletes, ahogy ő sem az, de minden pillanatban igyekeztem a lehető legjobb lenni neki. 

Ez a huszonegy azért most kicsit megrázó. Mindenhol a világon felnőttnek számít már. 

Persze, lehetek én is, ő is akármennyi idős, azért ő az én kisfiam marad. Kicsit másképp van rám szüksége már, mint eddig, de azt hiszem, ez a huszonegy év elég volt arra neki is, hogy tudja, bármikor, bármiben számíthat rám.