Most azonban kicsit leeresztettem, kifogyóban van az optimizmus belőlem. Egy csomó minden nem úgy sikerült végül, ahogy szerettem volna..vannak köztük nagyobb horderejű dolgok, olyan is, ami miatt nagyon régóta rágódom, és azt hittem, hogy végül még lesz olyan, vagy legalább megközelítőleg olyan, amit szeretnék. Azt gondolom, hogy megtettem érte, amit tehettem, de kevésnek bizonyul. Már csak elfogadni tudom, de nem könnyű, mert egyébként a saját kudarcomnak tekintem.
Nem lendített a mélyponton az sem, hogy ma megint szántunk időt arra, hogy valahol vegyek magamnak egy kardigánt, egy farmert, vagy valami nadrágot, és esetleg egy fürdőruhát is. Ez utóbbi nagyon csak a listán legutolsó pontján van, mert amennyit én aktívan használom, arra akár jó a régi is, csak kopott. Végigjártam a plázában szinte minden üzletet Tatabànyán, a takkoban találtam is két gatyat, de a farmer a hossza miatt nem volt az igazi, ráadásul olyan nagyon szűkre volt szabva az alja, hogy alig bírtam levenni. Inkább hagytam, mert minden nap így levenni, egy rémálom lenne. A másik gatya is tök jó volt, de az s-es annyira pont méret volt, hogy gondoltam, inkább megpróbálok egy m-est is. De nem találtam meg, egyáltalán a nadrágot sem az üzletben.
Kardigán sehol, illetve egy helyen láttam olyat, ami tetszett volna, de nem volt a méretemben.
Nagyjából írt fel is adtam. Még lehet, hogy majd valamikor raveszem magam, hogy máshol is körülnézek, de most még utálom az összes ruhaboltot.
Már csak két nap munka..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése