Mai élmények

Szerintem, amikor Stephenie Meyer elkezdte írni a Twilight sorozatot, akkor valami hasonló élményben lehetett része, mint nekem ma délután öt körül a Balatonban. Mert ahogy körülnéztem, és amerre csak néztem, mindenhol szikrázó fények voltak, az emberek is szinte szikráztak az egyre alacsonyabban lévő nap sugaraiban. Kicsit szürreális volt az egész, és tényleg úgy éreztem magam, mint valami kicsit nyálas, kicsit csöpögős, kicsit fantáziavilágban lévő regényben. Folyton csak nézelődtem körbe, Balázs meg is kérdezte, hogy kit keresek. Nem kerestem senkit, csak csodáltam az embereket ebben a különleges fényvilágban, és azt képzeltem, hogy mindenki részesül ebben a csodában, és majd emiatt ők, akik akkor ott voltak, kicsit másképp fogják látni a világot. Akkor, azokban a percekben minden tökéletes volt. :) Ezekre a percekre sokáig fogok emlékezni még, az biztos. És elő fogom hívni majd azokban a kevésbé tökéletes percekben is, amik elő fognak fordulni időnként. Bár.. azt gondolom, ezek is egyre kevesebbszer vannak. Változtattam a hozzáállásomon, és egy csomó mindent tudok már másképp is tekinteni, mint eddig. Kell ez ahhoz, hogy általam is jobb lehessen a világ, az én világom legalábbis. :)

A másik mai élmény a siófoki kikötőben ért. Ahova ma azért mentünk, mert van a Balaton-parton egy hajó, amit még soha, egyikünk sem látott. Balázs nagyon be volt indulva, hogy ma kell mennünk. Szerintem ráérzett. Mert ahogy odaértünk a kikötőbe, ott volt. :)

A legnagyobb balatoni hajó. Csodás. :)

És itt készült rólam is fotó, amin ugyan szerintem igencsak látszik, hogy milyen kis dundi vagyok én, azért megmutatom. :P (és nem, nem azért mondom ezt, mert azt várom, hogy azt mondjátok, nem is vagyok dundi, hanem mert én azt gondolom magamról, hogy az vagyok)

A háttérben a kalózhajó éppen befut a kikötő