Pofátlanul jó

Kicsit félve írom már, hogy megint milyen jó napunk volt, de azért csak leírom. Mert állítólag mindenki jobban szereti a pozitív dolgokat, mint a negatívokat, hát akkor tessék. :)
Nem számolom, hanyadik napja ez a nyaralásnak, és most még arra is csak néha, futólag gondolok, hogy egyszer majd véget is fog érni, simán csak élvezem a napokat, ahogy vannak. És van is mit élvezni, mert kánikula ide, hőségriadó oda, mi bizony ma sem ültünk a lakásban.
Annyira nem, hogy megjártuk Badacsonyt oda-vissza. :) Hajóval. Odafelé az Ederics nevű vízibusszal mentünk, ami elég régi ahhoz, hogy kellemesen éreztesse a hullámok erejét, és még kicsit félelmetessé is tegye az utazást.

forrás: google

Badacsonyban először is muszáj volt valami boltot keresnünk, mert elkövettük azt a hibát, hogy nem vittünk magunkkal inni, és a másfél órás hajóút alatt enyhén szólva is kitikkadtunk. Majd aztán elindultunk egy kisebb Badacsony-túrára egy helyi "kisvonattal". Az idegenvezetés végtelenül profi volt, a táj gyönyörű, és elraktároztam magamban egy kósza gondolatot is ezzel kapcsolatban, amit majd annak idején elő fogok rántani a tarsolyomból. :) A kisvonat végül nagyon emlékezetessé tette a badacsonyi körutat, mert félúton kifogyott belőle az üzemanyag. Egy darabig próbálták a férfi utasok megtolni, hátha.. de aztán csak meg kellett várni, hogy érkezzen üzemanyag utánpótlás kannában. Meg is érkezett, de aztán a kisvonat csak nem akart indulni, minket meg várt a visszafelé jövő hajó a kikötőben, így a maradék utat megtettük gyalog.
Muszáj volt elérnünk azt a hajót, mert utána már nem jött egy sem hazafelé, másrészt meg AZ a hajó volt szolgálatban, amire mindenképpen egyszer fel akartunk szállni.

A badacsonyi kikötőben, beszállás előtt

És megvalósult az álmom, a Szigligeten utaztunk haza. Hát valami fantasztikus ez a hajó. Ha fiatalabb lennék, csak azért elvégeznék valami hajózási tanfolyamot, hogy hátha egyszer én is vezethetem, és akkor minden nap felszállhatnék rá. Nem csak gyönyörű, hanem egy élmény utazni is vele. Ha nem lettem volna teljes tudatában, hogy egy hajón ülök, nem is vettem volna észre. Szinte sajnáltam, amikor beértünk a lellei kikötőbe.
Szóval, ma megint szemtelenül boldog napom volt. És ezek után még degeszre is ettem magam vacsorára (amit még nem biztos, hogy nem fogok megbánni).

U.i.: Készült rólunk egy közös fotó is, majd ha megszerzem Eriktől, meg fogom mutatni. :)