Azt hiszem, a dolgok nem történnek véletlenül az életünkben. Sőt, egészen biztos vagyok abban, hogy semmi sem történik véletlenül, csak nem mindig tudjuk, hogy az épp aktuális történés miért is következett be. Előbb-utóbb általában fény derül az okokra, aztán vagy emlékszünk még rá, hogy volt már, amikor megkaptuk az erre való figyelmeztetést, vagy nem. Olyan is van szerintem, hogy ha nagyon nem esik le az ejtőernyős fatantusz, akkor bizony újra és újra elénk kerülnek azok a dolgok, amikkel feladatunk van.
Nos.. valami ilyesmi lehet a helyzet a bácsival is. A bácsival, aki már tavaly is itt járt, és akkor is nagyon megérintette a lelkemet.
Ma újra itt ült a padon. Pont ugyanúgy, mint tavaly. Mintha csak megállt volna az idő, úgy éreztem egy pillanatra. Ugyanaz az öltöny, ugyanaz a nyakkendő, és ugyanaz a bácsi. És én ugyanúgy nem mertem odamenni hozzá, és megkérdezni, hogy mi az ő története.
Most azt gondolom, jobb ez így. Magamban a bácsinak már van története, és azt érzem, azért ül ilyen magányosan, egyedül, és abszolút kirívóan a strandon, mert így szeretné. A kíváncsi énem azonban nagyon szeretné tudni, hogy mit mesélne, úgyhogy még az is előfordulhat a következő két hét valamelyik napján, hogy mégis odaülök mellé.
Már csak azért is, mert előfordulhat, hogy azért "találkozunk" ennyiszer, mert van valami dolgunk egymással. Lehet ez véletlen?
Nem, menj oda hozzá kérlek. :)
VálaszTörlésNahát..., nem is kellett elolvasnom a belinkelt bejegyzésedet,mert egyből beugrott nekem a Bácsi, még tavalyról... Azt hiszem győzne felettem is a kíváncsiság és odamennék hozzá, csak nehéz lehet ilyenkor megtalálni a kellő szavakat...
VálaszTörlésNekem is a megfelelő szavakkal vannak gondjaim, egyébként már rég odamentem volna hozzá. De most még nem is tudom, egyáltalán hogyan szólítanám meg. (de gyűjtöm magamban a szavakat)
VálaszTörlésSzerintem, ha én lennék a Te helyedben akkor valami időjárásszerű témával indítanék. " Üdvözlöm, szép ma a Balaton, ugye?" Valami ilyesmivel. Aztán szerintem a többi jönne magától. Ha bácsi szeretne mesélni akkor megragadná a kínálkozó lehetőséget, és mesélne. Nagyon kíváncsi vagyok egyébként. Csak én is félek, hogy már olyan misztikus, romantikus, szerelmes, szomorkás történetet kreáltam magamban, hogy csalódás lesz a sivár valóság.
VálaszTörlés