Egy pillanat

Volt ma az a pillanat, amikor befejeztem a munkát. Azzal a tudattal, hogy majd legközelebb július 27-én kell munkával foglalkoznom. :) Hát az érzés megfizethetetlen. Magamat ismerve, párszor majd eszembe jut ez, meg az, ami munkával kapcsolatos, de nem azért, mert annyira dolgozni vágyom. Mégis.. most azt érzem, hogy hú de jó lesz egy kicsit mással foglalkozni, mert lassacskán elfelejtem, milyen is családanyának lenni, nem egy dolgozó robotnak. Nem készülök tudatosan semmire, és most épp az sem érdekel, hogy esik, és az is előfordulhat, hogy esőben indulunk nyaralni. (volt már ilyen) Elég a tudat, hogy ha úgy akarjuk, akkor egész nap nem is gondolkodunk majd. :)

Holnap a Balaton mellől jelentkezem. :) Oda megérkezni is egy ilyen eszméletlen pillanat lesz, mint ez a ma esti. :) Nem tudom elmesélni.