Elindultam ma vásárolni magamnak. Mert már tegnap is arra vágytam, hogy legyen nekem egy új rövidnadrágom, ami nem esik le rólam, és nem kell az övemre újabb lyukat gyártanom. Meg még azt is elképzeltem magamnak, hogy veszek egy helyes kis ruhát is, amiben olyan kis helyes és kívánatos leszek, mint már rég nem. (ez a rész lehet, hogy csak a fejemben létezik.. mármint a kívánatos, de ez lényegtelen)
Szóval.. el is indultam reggel nagy tervekkel. Útközben még telefonáltam is Eszter barátnőmnek, akivel már megint ezer éve nem beszültünk, és újfent megnyugodtam, hogy bármennyi idő telik is el, mégsem változik semmi (pedig néha nagyon aggódom emiatt). A beszélgetéstől feldobódva léptem be az üzletbe, és kezdtem meg a nézelődést. Nem találtam ugyan semmit, ami elnyerte volna a tetszésemet, de azért egy gatyát próbáltam, de nem az én méretem volt.
Sebaj, gondoltam, megyek a másik üzletbe. Itt találtam egy gatyát is, meg egy ruhát is, amire azt tudtam mondani, hogy na, ilyesmit keresek. Felpróbáltam a gatyát, a mérete is jó, de sokkhatásként ért, amikor a tükörbe pillantva megláttam a térdeimet. Mert eddig csak úgy néha, futólag szembesültem vele, hogy bizony, elég csúnyák lettek itt a sok fájdogálásban, és elkezdtek eldeformálódni is, de ebben a térd fölöttig érő nadrágban ez olyannyira szembetűnő volt, hogy inkább gyorsan leráncigáltam magamról. Pedig amúgy minden másban pont jó volt. A színe, a fazonja, a mérete.. Következett a ruha. Ami jól állt, szó sem róla, és az a fajta, ami ápol és eltakar, szinte karcsúnak tűntem benne, és nőiesnek. Gondoltam, oké, legyen a ruha, de kell hozzá valami papucs, mert ehhez mégsem vehetem fel azt a crocs félét, ami most van. Nos, papucsot nem kaptam. Vagy lábujjközi strandpapucs, vagy lábujjközi flitteres-pillangós rémség, vagy olyan, amit anyám hord. A lábujjközit nem bírom elviselni, a flitteres-pillangós változattól a hideg is rázott. Az anyám korosztályának készültek meg nagyon kényelmesnek tűntek, de hát na.. anyám és köztem több, mint húsz év van. :D
Így aztán végtelen csalódottságomban vettem Eriknek egy rövidgatyát, és hazajöttem.
Azt gondoltam, hogy itt akkor fel is adom, és marad a régi ruhatár, a gatyával, amiből kicsit kifogytam már, meg a másik kettővel, amit annyit mostam, hogy szétkopik teljesen az anyaga, és a kicsit bumfordi, de azért kényelmes crocs papucsommal.
De aztán a kolleganőimnek elmesélve a vásárlásom sztoriját, akik szépen lestírölték az én utált térdeimet is, úgy döntöttem, hogy adok még egy esélyt a város harmadik kínai boltjának is holnap reggel. És ha minden kötél szakad, van még a Balaton-parton is üzlet, ahol körülnézhetek.
Még az idén lesz nekem rövidgatyám, ha tövig járom érte a lábamat, akkor is. :)
kívülállóként olvasva tudod mit gondolok? hogy nem igaz, amiket írsz, és csak azért mondod, hogy az ellenkezőjéről győzködjünk...
VálaszTörlésnem teszem, mert nem ismerlek, de menj vissza és azonnal vedd meg a rövid nadrágot, és a ruhát is,
most!
és ha úgy érzed, nem szeretnéd mutogatni a térded, akkor menj el túrázni benne ,s TÉRDIG járd le a lábadat :))))
annyira szerethető vagy ebben a posztban, légyszi higgy magadban
♥
Jó lesz az a gatya szerintem is:)
VálaszTörlésA ruhát csak azért nem, mert nem volt papucs hozzá? Ha másképp jó, akkor vedd meg! Majd lesz hozzá papucs is! Amúgy én is így vásárolok, majd otthon agyalok, hogy mégis jó lett volna...ha visszamegyek akkor meg nincs meg...tapasztalat 😊
VálaszTörlésKatalin, a legkevésbé sem tudnátok meggyőzni, mert már láttam a saját szemeimmel. :) :D Köszönöm azt az utolsó mondatodat, ma többször is eszembe jutott, és megmosolyogtatott. :)
VálaszTörlésFenci, igen, csak azért. De egy kicsit bánom, úgyhogy lehet, hogy még csütörtökön reggel mégis visszamegyek. :D