Álomvilág

Most aztán tényleg nincs semmi gondolatom. Fáradt vagyok, mert már sokadik éjjel is alig aludtam. Igen, nekem is melegem van éjszakánként. Napközben is, persze, de akkor nem zavar. Remekül el tudom képzelni, hogy mennyire is fáztam télen, és máris tudok örülni a negyvenfokos kánikulának. Mert még mindig ezerszer inkább izzadok, mint hogy egyszer fázzak.
Kicsit el is fáradtam már a nyaralásban, ami ugye elég hülyén hangzik, de tényleg így van. Szellemileg sikerült kikapcsolnom, de amúgy meg nagyon fáradt vagyok. De valahogy mindig az van, hogy jajj, menjünk inkább még egyszer a strandra, mert jövő héten már úgysem lehet, menni kell dolgozni. Vagy sétáljunk, fagyizzunk, együnk egy (lekváros) lángost, akármi, csak még tegyünk abba az élmény-csomagba, amit hazaviszünk magunkkal, és amiből majd töltekezünk egészen jövő ilyenkorig.
Nap mint nap álmodozom arról, hogy nyugdíjas koromban majd itt fogok lakni. Ha egyáltalán lesz még majd nekem nyugdíjas korom. De tökmindegy is a kor.. nagyon jó lenne itt egy ház, ahova akármikor jöhetnénk, amikor épp besokallunk az otthoni, munkahelyi, iskolai dolgokkal. Valami menedékféle, ahova lehetne jönni megnyugodni. Most álom, de ki tudja, még lehet belőle valóság is. Kitartással mindent el lehet érni. :)

". . . ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek. . . " Wass Albert

Az élmény-csomagba meg még igyekszünk belepakolni mindenfélét a következő napokban.