Múlt-jelen-jövő

Úgy van az ember kitalálva, hogy kicsit mindig előre is, és visszafelé is tud gondolkodni. Vagy én legalábbis így vagyok kitalálva. Szerencsés lehet az, aki mindig csak a jelenben van jelen, de szerintem nagyon kevesen vannak csak így. Azért az a fajta nem vagyok, aki folyton a múltból merítkezik csak, vagy folyton valamiért sóvárog, ami esetleg a jövőben majd lehet, de mindig úgy vagyok, hogy azért tudom jól megélni a jelen pillanataimat, mert ott van a jelenemben a múltam is, és a jövőm is.
Hálás voltam a mai nap minden percéért, mert már ott motoszkált bennem, hogy már csak alig pár nap van ebből a gondtalanságból, és kezdődik a mindennapi taposómalom újra. De nem bánkódom emiatt, mert a jövő ígéretében ott van az, hogy ha a mindennapi taposómalmot végigcsinálom, akkor jutalomként ott lehet megint majd jövőre két hétnyi gondtalanság. És ez az a gondolat, amiben egyszerre van jelen, múlt és jövő. Mindent megélek egy pillanat alatt, és jól is tud esni. :)
Igaz, szerencsés vagyok nagyon, mert szeretem a családomat, szeretek velük lenni, szeretek gondoskodni is róluk, még akkor is, ha egyébként néha roppant fárasztó hadművelet az egész. Szeretem a munkámat is, a munkatársaimat is, és nagyon szeretem azt is, ha éppen nincs semmi dolgom. És így együtt ez már egy kerek egész.
Biztosan nem lesz könnyű majd búcsút inteni vasárnap, és furcsa lesz hazamenni is. Jó itt nekünk, csupa jó dolog történik itt. De én azzal a tudattal zárom majd be az ajtót, hogy jövőre ugyanilyen jó lesz. Nem búcsút intek, csupán csak egy kicsit máshol leszek. És máshol is megpróbálom megőrizni az itt érzett gondtalanság érzését, és belecsempészni a mindennapjainkba is belőle. :)
Így lesz a mostani jelenből múlt helyett jövő. ;)