Megint...

Hát bocs, de tényleg... de egy újabb felhőtlenül (szó szerint) gondtalan napon vagyunk túl. A kisebb összezörrenéseket nem számítom felhősödésnek, mert szimplán csak attól van, hogy ennyi ideig nem szoktunk csak és kizárólag egymás társaságában lenni. :) De volt ma is strandolás, itt említeném meg azt a nemsemmi tényt, hogy én magam egy egész órát töltöttem a Balaton vizében hűsölve. Az óra végére ugyan már bőven elég volt, és ciki, avagy sem, a vesém megérezte azért, de akkor és ott pont tökéletes volt.
Aztán pedig célba vettük Balatonfüredet, mert az idén ott még nem jártunk. Komppal mentünk át természetesen, ami ugye mindig külön élmény. Füred továbbra is gyönyörű, bár nekem már egy kicsit túlmegy az emberléptéken az a tömeg, ami ott van, de a Tagore sétány is, és a kikötő is gyönyörű. Itt is vacsoráztunk, a sétány sarkán egy bisztróban. Nagyon finom tortilla-t ettem, a fiúk áradoztak a hamburgerükről, és Balázs is nagyon meg volt elégedve a pizzájával. Sétáltunk egyet, nézelődtünk, megvártuk, amíg kiköt a Csobánc, majd visszaindultunk. Naná, hogy komppal megint. Ami így, sötétedéskor is elég nagy élmény, leszámítva a millió szúnyogot, ami körülvett minket azonnal, ahogy kiszálltunk az autóból. :) A víz szinte tükörsima, és csendes, és egyébként épp emiatt is azért kicsit félelmetes is.

Azt csak itthon árultam el Balázsnak, hogy Füreden a legelső árusnál ott volt a rövidgatya, amit keresek hetek óta. Tudom, nem vagyok normális.. de nem éreztem a helyet alkalmasnak arra, hogy nekiálljak vásárolgatni. :D :D

Csapongok össze-vissza, mert elfáradtam, úgyhogy inkább mutatok két képet.

Mi ketten a Szigligeten

A testőreimmel... :P