Utolsó

Pénteken lett volna, de végül úgy alakult, hogy mégis a mai nap lett az. Sok minden járt a fejemben a mai napon, egy csomó dolog, amit sikerült megtennem, és egy csomó másik, amire nem került sor. A legjobb az egészben az a határtalan szabadság volt, ami jutott, a legrosszabb pedig, hogy mégis, amit a legjobban szerettem volna akkor, amikor kezdődött, arra nem került sor. Pont ugyanott vagyok, ahol a part szakad. Meg ahonnan indultam. Nagy reményeim voltak afelé, hogy majd mi mindent fogok letisztázni, elmondani, megírni, és megtenni is. Voltak, amiket megtettem, voltak, amiket nem, se nem mondtam, se nem írtam. Lehet, hogy jobb ez így. Biztosan nem véletlenül rendezte így a sors.
Kicsit szomorú is vagyok most, hogy már vége. Mármint a szabimnak. Holnap már munka. :) ;)