Nem nagyon vagyok gyűjtögető típus (ahhoz kicsi is a lakásunk), de az öngyújtók azok, amik valahogy tapadnak hozzám. Na nem úgy, hogy lenyúlom őket másoktól, de úgy igen, hogy ha meglátok egy olyat, ami tetszik, akkor máris megveszem. Kidobni nem szoktam egyet sem, még akkor sem, ha tönkremegy. Akkor szépen elrakom "emlékbe". :D Nem tudom hány öngyújtóm van épp forgalomban, de a minap hármat találtam a mellényem zsebében, meg vagy négy volt az ablakpárkányon. Ezek működnek is. Van egy kupac azokból is, amik emlékbe vannak már csak, azokat néha megnézegetem, és rácsodálkozom, hogy jajj, ez is milyen tökjó volt. A múltkor egyet kuncsorogtam is bent a munkahelyemen, de csak mert egy angol bulldog van rajta, és én még olyat soha, sehol nem láttam, és azonnal azt éreztem, hogy "kell" nekem. A kolléga szerencsére roppant megértő és rendes volt, mert rögtön nekem is adta. A szívem szakadt volna meg, ha elfogadja, de azért felajánlottam neki, hogy cserébe nekiadok egyet az enyéim közül. Nem élt vele. Gondolom nem volt neki nagyon vonzó sem a rózsaszín muffinos öngyújtó, sem pedig az epres. :)
Nem olyan régen gondoltam rá, hogy azokat, amiket már nem tudok használni, valami képkeretbe felragaszthatnám pillanatragasztóval. :) Még a kivitelezésig nem jutottam el, de szerintem ami késik, nem múlik.
Majd egyszer meg talán lesz valami kicsit nőiesebb gyűjteményem is. :D Mondjuk a kávés poharakat is szeretem. :)
és még én is tudok meg új dolgot rólad :-)
VálaszTörlés