Álmomban

üldöztek. Nem tudom visszaidézni, hogy ki, vagy hogy miért. Azt sem tudom, hogy ki volt még velem. Csak arra emlékszem, hogy egy nagy házban voltunk, és próbáltam elbújni.
Hajnali négy órakor ébredtem az álomból, rémülten, ijedten, és csak nagyon nehezen sikerült még visszaaludnom. Attól féltem, újra az álomban találom magam, azt meg aztán nagyon nem akartam.
Így hat után szinte "kirepültem" az ágyból, hogy megúsztam az éjszakai kalandot.
Aztán a nap további részében a szekrények nagy részében rend rakódott. Nem semmi, hogy mi mindent őrizgettünk feleslegesen, de - talán az álom hatására- könyörtelenül kivágta minden olyat, amire már nincs szükségünk. Na persze az, hogy kivágtam, csak képletes, mert több zsákba került szortírozásra. Lesz, ami a ruhagyűjtő konténerbe megy, lesz, amit elajándékozunk, és hát igen, van, ami kuka már. Jó kis meló volt. :) Remélhetőleg elég fárasztó is ahhoz, hogy ne álmodjak ilyen vadakat.