13

A legnagyobb kópé, leginkább macsó és legközépsőbb fiunk ma 13 éves lett. Tudnék sopánkodni rajta nem keveset, hogy hova is lett az  az idő, ami közben eltelt, de nem teszem. Az, hogy Ő tizenhárom éve a mi fiunk egy felbecsülhetetlen kincs. Mindig úgy éltem meg, hogy Ő valamiért egy kicsit különlegesebb, mint a többiek. Hogy azért e, mert soha meg nem szűnik bennem az érzés, hogy -ha már a szülőszobán nem is- valahogy kárpótolnom kell őt, vagy másért, azt nem tudom.
Ma párszor újra felidéztem azt a tizenhárom évvel ezelőtti napot. Párszor meg is könnyeztem a saját emlékeimet.
Közben meg eszembe jutott, hogy milyen jó is, hogy ő már tizenhárom, én meg még nem is vagyok harminchét, mert talán még nem vagyok olyan öreg, hogy ne értsem meg minden kamaszos hülyeségét.
Kicsit bántott, hogy délutános vagyok, így nem is tudom felköszönteni rendesen, de Balázs nagyon rendes volt, és a tortázással megvártak. :)

Egy biztos: nagyon hálás vagyok neki, hogy engem választott az anyukájának, mert nagyon szegény ember lennék nélküle.