Mi lenne jó?

Mostanában sokat gondolkodom a változtatásokon. Hogy mit is kéne, hogy is kéne. Fizikai változásokra is szükség van (lenne), és egy csomó egyéb változásra is. Az egy dolog, hogy bele vagyok ragadva a saját komfortzónámba, még olyan áron is, hogy nem jó nekem benne. Az meg egy másik dolog, hogy el sem tudom képzelni, merrefelé kéne tartanom. Mégis mi lenne az, ami majd valamikor elhozhatná azt az érzést, hogy már nem kell változni, nem kell változtatni, csak esetleg apró dolgokat eligazítani? Nem tudom van e az én esetemben ilyen, mikor eléggé nyughatatlan lélek vagyok. Épp ezért ilyen nehéz ez. Mert nincs semmi, ami felé indulhatnék egy ilyen reménnyel. A bizonytalan meg már nem kell. Azt sokszor kipróbáltam, és mindig ugyanaz a vége.
Nem vagyok sem szomorú, sem lehangolt emiatt. Van bennem egyfajta frusztráltság az egész miatt, de még bőven az egészséges határon belül. Tudom, hogy változtam is annyit, hogy már nincs bennem annyi naiv rácsodálkozás, és nincs annyi pozitív bizalom sem. De a sokféle csalódás sem tett keserűvé, inkább csak levontam belőlük a megfelelő tanulságot, és kerülöm a jövőben az ilyeneket.
Jó lenne látni egy kicsit a jövőbe, és tudni, hogy mi lesz majd öt/tíz év múlva. Ki leszek akkor? Minden keserűség, és érzelmi hullámvasút nélkül, pusztán a realitások talaján mozogva most azt gondolom, öt év múlva megint egészen másfajta ember leszek, mint amilyen most vagyok. Nem feltétlenül pozitív értelemben.

forrás: