Készülődés

Most, hogy itt kell már lennie a kertek alatt a tavasznak, úgy döntöttem, nem csak magamban fogok visszaszámolni a nyaralás idejéig, hanem ide oldalra is kibiggyesztem, hogy jól látható legyen. Igen, három hónap és kettő nap mindössze. Ennyit kell már csak kibírni a viszontlátásig. El sem tudom mondani, mennyire nagyon várom azt a két hetet. A legjobb két hét egész évben, az biztos. És már most itt van bennem minden érzés, amit akkor fogok érezni, és alig várja, hogy előbukkanjon, de itthon nem megy, mert hiányoznak hozzá az illatok, a hangok, és millió kis apróság is még.
Magamban pedig hallom a vonat hangját, ahogy elrobog az ablak alatt, és ami mindig úgy van, hogy első nap még az összes vonatra felkapom a fejem, az utolsó napokban pedig már fel sem tűnik, hogy megint elment egy. :)
Látom a strandon a padokat, és hallom a hullámok hangját. Előttem van a bácsi tavalyról, aki annyiszor sétált ki talpig öltönyben-nyakkendőben, és ücsörgött az egyik padon. Ma melléülnék, és mesélnék neki egy kicsit. Elmesélném, hogy milyen érzés várni a pillanatot, hogy az ember oda is hazaérkezzen, ami sosem volt az otthona, és mégis valami olyan. Mesélnék neki arról, hogy oda megérkezni maga a megtestesült nyugalom. Egy hatalmas levegővétel, és szabadulás minden fojtogató kényszerből. Mert ott nem számít semmi. Nem érdekel senkit a bizonyítvány, a jegyek, hogy kész van e lecke, hogy sikerült e regisztrálni, hogy be van e fizetve az ebéd/nyelvvizsga/telefonszámla. Nincsenek beszűkült terek, és nincs ólmos fáradtság. A végtelen tér van, ezerarcú napsütéssel, ezerfényű Aranyhíddal, kikötőbe érkező és induló hajókkal.
Már csak három hónap és kettő nap van hátra. És majd akkor két hétre hazamegyek itthonról. :)

"Meglátod... és milyen gyönyörű. Muszáj megmentened ezt a pillanatot. És már fogod is a gépet, és kattintasz. Kész a kép. Rajta egy szép pillanattal. Egy pillangóval, egy naplementével, egy tóval... ami megragadott. Amit szeretnél magaddal vinni. És albumba tenni. Egy darabkáját az élet csodáinak. De nem csak a gépeddel mentheted meg. A lelkeddel is. Lelkünk minden csodás pillanatunkat lefotózza. (...) Ez a mi legszebb kincsünk. Ez az album. Lélekalbum."(Csitáry-Hock Tamás)