Én, a balfék

Ilyen is csak velem fordulhat elő. Alig két nappal azután, hogy a munkavédelmi oktatáson újfent kiemelték, hogy a legtöbb munkahelyi baleset figyelmetlenségből ered, és azt is elmondták, hogy a munkahelyi balesetek jó része a munkaidő vége felé következik be, amikor már érthetően fáradt az ember, és lankad a figyelme. Meg még ezen kívül egy csomó okosságot is megtudtunk, és még figyeltem is, mert amúgy a téma érdekel is. Meg alapvetően szabálytisztelő is vagyok, meg eléggé körültekintő. (meg munkamániás is néha)
Na, ezek után ma este akkorát zakóztam egy raklap miatt, hogy -ha nem is a fal adta a másikat- de rendesen megéreztem a földet, és a másik rakatot. Nem érzem úgy, hogy lankadt a figyelmem, sőt.. épp megfeszített figyelemmel koncentráltam valamire alig húsz perccel a munkaidő vége előtt. Csak épp ehhez a koncentráláshoz most szükség volt arra, hogy jó magasra fel lássak. Ahhoz meg egy kicsit hátrébb kellett lépnem. Ott meg volt egy raklap, amibe beleakadt a cipőm sarka, és kész, ennyi elég volt hozzá, hogy a földön találjam magam. A jobb kezemet ütöttem meg, de nem vészes.. mondhatnám, hogy katonadolog. :)
Mindenesetre az összes szabályt betartva jeleztem az esetet. Aztán remélem, hogy többet majd nem járok így. Hátrafelé meg majd nem lépkedek, mert mondjuk azt tudhatnám, hogy hátul nincs szemem.