Még nem pótolok

Majd amikor már képes leszek harag és mindenféle negatív érzelem nélkül írni róla, akkor el fogom mesélni, hogy hogy jártunk Erikkel a sebészeten. A lényeg az, hogy nincs eltörve a keze, csak majdnem. De most még nagyon haragszom, nagyon csalódott vagyok, és nagyon felhúzom magam, ha csak rágondolok az egészre.
Ezért nem írtam tegnap este. Ezer éve nem történt ilyen, de tegnap annyira kimerültem, hogy fürdés után úgy éreztem, muszáj öt percre ledőlnöm a kanapéra, mielőtt még ideülnék megörökíteni a nap történéseit. Nos, az öt percből az lett, hogy hajnali háromkor Balázs ébresztett nagy ijedten, aki megébredt, és azt sem tudta, hogy én hol vagyok, vagy mi van velem. (mindig aggódik)
Így jártam tegnap. És ma sem leszek termékenyebb, mert reggel megyek vissza dolgozni. Úgyhogy ezúttal nem blogolás helyett, hanem után ledőlök egy pár órára az ágyamba.
De.. holnap délután indul a hosszú hétvége. :)
És még az is előfordulhat, hogy azt fogjuk álmodni, hogy a legnagyobbnak sem kell iskolába mennie, és este nyolcig ott is maradnia, mert majd álmunkban kiderül, hogy jófej szülők vagyunk.