Egy szavam sem lehet a mai napra. Főznöm sem kellett, meg nagyon mást sem csinálni. És még focimeccsen is voltunk. Az ETO-parkba látogattunk el délután, mert ott még sosem voltunk, és a Quaestor-botránynak köszönhetően várhatóan egy darabig lehetőség sem lesz ilyesmire. A meccs felejthető, de a hangulat azért megmaradt. Végre láttam-hallottam élőben igazi szurkolást, igazi, szívből szurkoló emberekkel. Egy-két percre megfordult a fejemben, hogy be kéne oda kéredzkedni közéjük, mert egy-két rigmusnál a szemem is könnybe lábadt. Szomorú dolog tudni, hogy ennek a focicsapatnak vége van. Ezek a szurkolók ősszel majd az megye 3-ban szurkolhatnak valakiknek, akik majd abban az ETO-ban fognak játszani. Szomorú dolog látni, ahogy a mezekről eltűntek a szponzorok. Szomorú dolog látni, hogy ilyesmi megtörténhet.
Nem vagyok győri érzelmű ember, soha, semmi közöm nem is volt sem a városhoz, sem a focicsapatukhoz, de minden tiszteletem ezé a csapaté most. Ahogy ebben a helyzetben is helyt állnak, és meccset nyernek. Pedig... lehetne úgy is, hogy nekik már úgyis mindegy, csak lötyögnek a pályán, játszanak valami alibi-focit, és kész.
És mindenképpen hatalmas tisztelet ezeknek a szurkolóknak, akik ma ott voltak. Na. Miattuk, akik ilyenek, kell, hogy legyen magyar foci.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése