Amikor még

Amikor még nem volt gyerekem, sőt, én magam is gyerek voltam azt gondoltam, én majd sokkal jobb anya leszek azoknál, akiket ismertem addig.
Amikor még nem volt lakásom, azt gondoltam, hogy én majd sokkal szebb lakásban fogok élni, mint azok, akiknek a lakásában jártam addig.
Amikor még nem volt munkahelyem, azt gondoltam, hogy én majd sokkal jobban fogom csinálni ezt a munka-dolgot azoknál, akiket láttam addig.
Amikor még nem voltam felnőtt, azt gondoltam, ezt az egész felnőttséget is sokkal jobban fogom csinálni, mint azok a felnőttek, akiket ismertem addig.

Aztán szép sorban minden álomból valóság lett, és lett gyerekem is, lakásom is, munkahelyem is. Időközben felnőtt is lettem. Rá kellett jönnöm, hogy nem lehet sokkal jobban csinálni másoknál semmit. Sőt, legnagyobb csalódásomra arra is rá kellett jönnöm, hogy néha bizony sokkal kevésbé jól is lehet csinálni, mint azok, akiket akkor ismertem, amikor még..

De amikor még van egy kevés energiám is arra, hogy végighallgassam a tizennyolcadik focis sztorit is ugyanabban az órában, és amikor még este kilenckor mégis elmosogatok mindent, pedig szédülök a fáradtságtól már, és amikor még a munkában töltött tizedik órában is befejezem amit elkezdtem, és csak akkor jövök haza, amikor már tiszta lelkiismerettel elvégeztem a dolgomat, akkor, azt hiszem nincs még túl sok aggódni valóm. Egyszerűen csak el kell fogadni, hogy az álmoknak nem mindig kell valóra válniuk, és kész. Vagy csak egy részük válik valóra. Mert - mint azt már tudjuk rég- kérni is tudni kell. :)