Karácsony-érzés

Furcsa cím így, az év közepén éppen csak túl, ugye? Mégis, hat nappal a nyaralás előtt mondhatom, hogy pont ugyanúgy várom, mint a karácsonyt szokás. Ugyanaz az izgatott várakozás van bennem, mint amikor valami meglepetés-ajándék várt rám. Minden gondolatom most már akörül forog, hogy milyen lesz, mit fogunk csinálni, milyen lesz a viszontlátás majd az ismerős helyekkel. Még a vonat hangját is hallani vélem néha..
Nem szoktam én így várakozni, hogy számolom vissza a napokat, de most, ez valahogy más. Ha meg kell fogalmaznom, akkor tudom, hogy miért van. Sosem voltam még ennyire csordultig mindennel, mint most. Testem-lelkem azért sóvárog, hogy legyen már egy kis nyugalom. Valami olyan nyugalom, amikor nem kell időre rohanni, nem kell korán kelni, nem kell időben lefeküdni, nem számít hol vagyok, mit csinálok, akkor eszem-iszom, amikor kedvem tartja. Nem kell bűntudatot éreznem, ha nincs kedvem összepakolni, vagy épp ahhoz van kedvem, hogy csak üljek, és nézzek magam elé. És titkon, magamban abban reménykedem, hogy a nyakam is csak épp erre a megkönnyebbülés-érzésre vár, és majd ott, abban a két hétben elfelejt fájni.
Sosem voltam még ennyire elfáradva fizikailag, mint most, bár igaz, soha az életben nem dolgoztam még annyit, mint azóta, hogy tavaly hazajöttünk onnan, ahova most újra meg fogunk érkezni.
És sosem voltam még ennyire eltelve az emberektől sem. Kicsit túl sok mostanság a negatív érzés, ami árad mindenkiből, a panaszok, a cinizmusok, az összeesküvés-elméletek egyre nehezebben elviselhetők. Nem tudom már úgy hárítani, ahogy ez szokott menni normális esetben, és nem mindig van erőm pozitív gondolatot adni cserébe a negativitásért. Ahhoz sem mindig van már erőm, hogy egyáltalán meghallgassam az ilyesmit. Epekedve várom, hogy ezek egy kicsit eltűnjenek. Tudom, hogy nem lehet minden helyzetben pozitívnak lenni, de most nekem arra van szükségem, hogy feltöltődjek. És az másképp nem megy, csak úgy, ha én magam pozitív tudok maradni. :)