Sokkal jobb

A hangulatom mindenképpen, mióta egészen közel kerültünk a péntekhez. Mondjuk holnap reggel nem lesz valami remek érzés kelni, de az biztos, hogy nagyon jó lesz, hogy rögtön ébredés után tudathatom magammal, hogy a hét utolsó napja ez. :)
Ma reggel elhatároztam, hogy ma, miután hazajövök, mindenképpen adok magamnak legalább egy fél órát, amikor lefekszem, és hátha még egy kis alváshiányt is tudok pótolni. Így is lett. Elnéztem a mosogató fölött, hogy ne érezzek késztetést azonnal kipakolni belőle, és elmosogatni, és egy kávé után eldőltem a kanapén.
Körülbelül két percig volt érkezésem élvezni a fekvés nyújtotta isteni érzést, majd
-Erik és Roland éktelen visítással szaladtak el az ablak alatt
-csörgött a telefonom
Itt még nem adtam fel, miután túl voltam mindezen, újra elhelyezkedtem. Ezúttal olyan öt perc nyugalom jutott, már éppen eljutottam volna abba az isteni "minden mindegy" állapotba, amiből nagyon rövid idő alatt alvás lehet, amikor:
-kintről sípolás és harsogó röhögés hangzott
és rögtön ezután újra:
-csörgött a telefonom
Itt már azért elgondolkodtam, hogy tán nem kéne akkor ezt már tovább firtatni, de mivel amúgy olyan jól esett a fekvés, maradtam. Hogy aztán hallgassam, ahogy:
-tolják a fűnyírót az ablak alatt
-Freddy ugat, mint az őrült, mert a fiúk bicikliznek
-Erik bekiabál Patriknak, hogy mikor megy már ő is

És akkor itt úgy döntöttem, pillanatnyilag elég a pihenésből, mert ebből alvás nem lesz, viszont kezdtem felhúzni magam, és morogni, hogy "Nem hiszem el, hogy ebben a házban az embernek ennyi nem jut, hogy öt percet legalább csendben feküdhessen"

Kicsit később aztán végül mégis sikerült tíz percnyi alváshoz jutnom, és az éppen elég volt arra, hogy kihúzzam vele estig. Meg hát a tudat, hogy holnap péntek. :)