Bevallom, nem hogy alig volt kedvem reggel nekiindulni, de arra azért nem számítottam, hogy annyi munka vár rám, hogy a szó szoros értelmében délelőtt tízre minden kipihentségem oda is lett. :) Az is igaz mondjuk, hogy a szabi előtt ez a fajta sok munka már egyáltalán nem esett nehezemre, és olykor nem is tűnt soknak sem, csak akkor már, amikor utólag visszagondoltam rá, hogy mennyi mindent csináltam. Na de mindegy, azért biztos alakul majd ez, csak vissza kell szokni a napi rutinhoz.
Egyelőre sóhajtoztam nagyokat napközben, hogy mennyivel jobb lenne most épp sétálni egy jegeskávéra, vagy a strandon ücsörögni. Hiányzott az ottani csend és nyugalom, és elég rendesen leszívta az energiámat a hihetetlen nyüzsi, ami ma körülvett. Pedig a nyüzsi jó része azért olyan volt, aminek igazán örülhetek. Mert lépten-nyomon örültek nekem, és megkérdezték, jó volt e, dicsérték a színemet, meg ilyenek. :) Szóval.. éppenséggel jó volt visszamenni oda, ahol így tudnak örülni is. A csajok pedig... hát rajtuk igazán látszott az őszinte öröm, hogy látnak. :) És ez igazán jó érzés, annak fényében, hogy tavaly ilyenkor még nagyon nem így nézett ki ez az egész. :) Ha nagyképű lennék, akkor most azt mondanám, hogy ezt sikerült elérnem a saját varázsommal. :D :D De nem vagyok nagyképű, simán csak örülök, hogy mégis így alakult, ahogy.
De azért.. ha tehetném, holnap reggel visszaindulnék a Balatonra, és majd csak akkor jönnék vissza, amikor már nekem van elegem az egészből. Ha egyáltalán eljönne ez a pillanat. :)
Emlékszem még, hogy milyen rossz is tud lenni az első nap a szabi után a munkahelyen :) , de azért megkönnyíti a dolgokat, ha így örülnek neked :) ... A Balatonra pedig szívem szerint én inkább leköltöznék, főleg így nyáron :).
VálaszTörlés