Hű, a mindenit!

Állítólag a korán öregedők típusába tartozom, de ezt most mindjárt jól meg fogom cáfolni. :)
Ma este nagy felfedezést tettem. Mindezt azok után, hogy fél ötkor keltem, elmentem dolgozni, aztán hazajöttem, kipakoltam a mosogatógépet, elindítottam a mosógépet, bepakoltam a mosogatógépet, ettem, kiszedtem a mosógépet, kiteregettem, újabb adaggal elindítottam a mosógépet, bevásároltam, főztem, és elmosogattam.
Na és miután mindezzel végeztem fél nyolc után, akkor még leszedtem és összehajtogattam a közben megszáradt ruhákat. Épp zoknipárosítás közben esett le, hogy azta..va, hát én aztán tényleg jó felnőtt lettem. Mert nemhogy olyan vagyok, mint anyám, de még olyanabb is. :D Egész álló nap megállás nélkül teszem a dolgom, tulajdonképpen gondolkodás nélkül bármit, ami a kötelességeim közé tartozik. Eszembe sem jut bent sem meghagyni a munkát másnak, mert amíg csak tart a munkaidőm, addig aktívan és intenzíven csinálom, amit kell. Mindegy mi az, ha meg kell csinálni, akkor meg kell csinálni. Aztán itthon ugyanez, csak másképp. A sok mindenféle között végighallgatom Patriktól a legújabb focis híreket, Eriktől a panaszáradatot amiért őt már megint bántotta a bátyja is, meg az öccse is, és neki se pólója, se gatyája, ráadásul még a szőke hajhabot sem kapta meg, megnézem Roli trükkjeit, evés közben meghallgatom az általa költött történetet (megvan a hajlam, jelentem). És ugyan fáradt vagyok, mert munka közben is vannak "gyerekeim" nekem is, mindenféle emberi problémákkal, amik miatt hol vigasztalok valakit, aki kétségbeesett,vagy erőt öntök valakibe, aki feladni készül, vagy csak meghallgatom, mert szeret velem beszélgetni, és szereti hallani a véleményemet, de nem állok le, csinálom, ameddig csak a végére nem jutok erre a napra.
És hiába tudom, hogy a holnap ugyanez lesz, mégsem mondom azt, hogy jó, akkor nem érdekel, én álmos vagyok, és akkor nem kelek fel. Mert ahogy most épp megállapítottam magamban döbbenten, hát felnőtt vagyok, de nagyon. És ez ezzel jár. :)
De nem kezdenék újra. Sokkal boldogabb vagyok most, tevékenyen, fáradtan, mint akkor, mikor még gyerek voltam. :) Ráadásul.. még szeretem is ezt az egészet. :D Biztos, hogy nem érteném meg magam, ha szembetalálkoznék a kamasz énemmel. :)