Inkább a szkenner

Mérhetetlen módon tud idegesíteni és fel tud háborítani az, amikor hozzá nem értő emberek ülnek valahol. Meggyőződésem, hogy többek között ezért is tart ez az ország ott, ahol tart. Mert tele van ilyenekkel... Már is az kiborít amúgy, amikor lépten-nyomon azt látom, hogy nem vagyunk képesek jól használni a saját nyelvünket. Még beszélni csak-csak (már aki), de amikor írásban kell megnyilatkozni, háta az bizony kiborító tud lenni. Mert millióan vannak, akik nem tudnak írni. Még az olyan szavakat sem, amit simán csak le kéne írni úgy, ahogy kimondja. Mert ugye azt, hogy megköszönni azt szóban is két n-nel mondjuk. Nem értem, akkor miért írja le valaki eggyel? Mondjuk ezen azóta annyira nem csodálkozom, mióta látom, hogy a helyesírásra és a nyelvhelyességre rég nem fordítanak akkora figyelmet az oktatásban sem, mint amilyet megérdemelne (természetesen tisztelet a kivételnek)
Na de mindegy is, mert erről is tudnék órákat beszélni, de most nem ez a téma. Elmentünk ma a hozzánk legközelebb eső focistadionhoz, hogy ha már a Fradi-bérlet nem lesz meg az idén (a fél havi fizetésem lenne), akkor kárpótoljuk magunkat ezzel, ami klasszisokkal olcsóbb, és végül is foci itt is van. Hát jó, nem egy Fradi, de majd azért talán egy-egy meccs ott is összejön. (össze kell jönnie, mert nagyon hisztis leszek, ha nem) Szóval, mint fociszerető emberek, és mint háromfiús család, eldöntöttük, hogy akkor bérlet ide. A bérlethez kell itt is (mint mindenhol az idéntől) klubtagsági (ami tulajdonképpen a szurkolói kártya fellengzős neve). De sebaj, a vénaszkenner ellen sem volt semmi kifogásunk a napokban, hát akkor legyen itt meg kártya. Kitöltöttük hozzá a papírokat, mind az ötünknek minden adatával (közben pofátlan módon beálltak elénk a sorba), és vártuk, hogy ránk kerüljön a sor. De nagyon lassan ment. Olyan lassan, hogy majdnem bementem, hogy majd én megcsinálom, mert ugyan sosem láttam még ilyet, de egészen biztosan gyorsabban gépelek, és a felfogóképességemnek is jobban birtokában vagyok, mint ő, aki ezt az egészet intézte. Jó magyar szokás szerint ő egyedül dolgozott, és hárman nézték még, akik olyanok voltak, mintha szintén ott dolgoztak volna, de végül is egy keresztbe szalmaszálat sem tettek.
Az előttünk lévőknek megcsinálták a kártyát is. Na és akkor tessék... úgy odavannak a vénaszkenner miatt. Akkor elmesélem, hogy ehhez a másikfajta kártyához kell a név, a születési név, az anyám neve, a születési helyem, időm, a lakcímem, a személyi igazolványom száma, a telefonszámom, az email-címem, és a fotóm. Szóval tulajdonképpen minden. Nem is értem ezek után, hogy ki mit rinyál ezen a szkennelésen. Senki a beléptető kapukon kívül nem fogja tudni, hogy az az én vénáim lenyomata. De itt, az összes személyes adatom bekerül egy rendszerbe, a telefonszámommal, mindenemmel együtt. Ilyen emberek keze közé.. akik mobiltelefonon számolják ki, hogy mennyit kell fizetni, mert nincs annyi sütnivalója sem, hogy ha máshol nem is,a számítógépen van calculator is. Ennyi erővel egy kockás füzetbe is felvezethetnének mindenkit, szépen besorszámozva, és ilyen tombola-jegy félén kioszthatnák a sorszámokat. Az is majdnem ilyen modern. :)
Arról nem is beszélve.. hogy végül nekünk a szurkolói kártyákat meg sem csinálták most, mert elrettentően sokan vagyunk mi így, családilag. A bérletek megvannak. Mindössze másfél óránkba került. Több lett volna, de hogy gyorsítsam a folyamatot, minden adatot lediktáltam. (és ahogy megjegyezte, nem semmi, hogy mindent fejből tudok.. ha tudná, hogy még a TAJ-számainkat is megmondtam volna minden gond nélkül)
Tegnapelőtt a vénaszkenneres móka öt egész perc volt. De lehet, hogy annyi sem. És ugyanennyien voltunk akkor is. Igaz, a gyerekeknek nem szkenneltek. Még Patriknak sem.
Szóval, részemről vénaszkennert mindenhova. Gyors is, okos is, és ennyi is elég néha. :)