Amit megfigyeltem az elmúlt egy hét során. (hajjaj, már több is eltelt) Az első napokban még azt állapítottuk meg, hogy már megint milyen kevesen vannak a Balaton-parton. Elbölcselkedtünk azon, hogy biztos sokan vannak, akik bármennyire szeretnék is, de nem engedhetik meg maguknak a nyaralást, meg azon, hogy milyen sokan mennek inkább valamelyik tengerpartra, mert az menőbb, mint belföldön nyaralni.
Aztán... ahogy telt-múlt az idő, úgy lett egyre népesebb a Balaton-part. Tegnap, a Balaton-átúszás napján kifejezett tömegek voltak. Majdnem ijesztő is volt, annyian voltak itt is. De amúgy meg, arról nem is írtam tegnap, hogy milyen érdekes volt látni a másik strandról ezt az egészet. Ahogy a Balatonon álltak keresztben "sorfalat" a vitorlások az úszóknak, és ahogy a komp szállította az embereket Révfülöp és Balatonboglár között, az nagyon szép volt. Egyébként komp nem jár ebben a kikötőben, úgyhogy már ettől is különleges volt. :)
Az emberek pedig igazán sokfélék most is. Vannak a családos nyaralók, egy, két, három, nemritka esetben négy gyerekkel. Ők sem egyformák természetesen, mint ahogy hatalmas kontraszt van egyébként is ember és ember között. Mert vannak azok a nyaralók, akik "egyszer élünk" felkiáltással össze-vissza vásárolnak mindent, és fél óra alatt eltüntetnek egy fél étlapnyi ételt, meg legalább két liter sört egy ültő helyükben, hogy aztán újabb fél óra elteltével egy pálcikás jégkrémmel a kezükben álljanak sorba főtt kukoricáért. :D És van ennek a csoportnak a szöges ellentéte, aki soha, semmit nem vesz, és kicsit szégyenkezve eszi az otthonról hozott szendvicsét a kockás pléden. Nekem éppenséggel bármi belefér, mert nem az én dolgom, hogy ők hogyan csinálják, csak jó lenne, ha inkább az arany középút lenne mindenhol, mint ez a két véglet.
Azzal kapcsolatban pedig, hogy ki mennyire kultúrember, hát... külön oldalakat lehetne megtölteni azzal, hogy arról értekezünk, hogy tulajdonképpen az ember "a legnagyobb állat" az egész világon. Mert nyaralás közben egy csomóan kivetkőznek önmagukból, és tényleg úgy viselkednek, mint az állatok. Ők azok, akik mindenhol olyan hangosak, hogy mindenki rájuk figyel, akik mindenkinek beszólnak valamit fölényesen, akik lenézik azokat, akik a szendvicsüket majszolják a pokrócon, és akik harsányan röhögnek mindenkin, aki egy kicsit is eltér attól, amit ők megszoktak. Na, róluk azt gondolom, jobb helyen lennének valamelyik puccos tengerparton, még akkor is, ha amúgy komoly szegénységi bizonyítványt állítanának ki rólunk, magyarokról.
De megnyugtató, hogy nagyobb többségben van a normális ember, aki úgy nyaral, ahogy él is. Mértékkel bánik az élvezetekkel, de élvezi minden percét annak, ami jut neki. :)
És jó dolog azt látni, hogy apukák-anyukák, nagypapák és nagymamák labdáznak együtt a vízben a gyerekekkel, unokákkal. :)
(azért csak kihoztam ebből is valami pozitívat :D)
Én általában innivalót, ropit, valamilyen nasit, esetleg gyümölcsöt szoktam vinni a családnak. Ebédet a vízparton eszünk, belefér még egy jégkrém, vagy fagyi és kávé. Azokat, akik teljesen felkészülten, egy tálnyi palacsintával, ezer jóval felszerelkezve érkeznek a vízhez, én csak csodálni szoktam, nem lenézni. Nem az volt az első gondolatom, hogy ők nem engedhetik meg maguknak, hogy ott vásároljanak ennivalót, hanem az, hogy mennyire okosan rákészültek a strandolásra. Sokan vagyunk sokfélék ugyebár, - nekem ez mindig is példaértékű volt, pedig megengedhetjük magunknak, hogy többet költsünk.
VálaszTörlésMi is innivalót nasit szoktunk levinni általában a strandra és ha már nagyon éhen akarnak halni a gyerekek felmegyek a házba főzni, vagy együtt visszaballagunk és főzünk.Mi általában reggelizünk a szálláson, 10 körül megyünk le a partra és kettő körül fel, akkor összedobunk valamit,eszünk, pihi és öt körül már újra lehet pancsolni. Nyolc körül meg ki lehet nyitni a hűtőt, ha újra éhes valaki, joghurt, fagyi, gyümölcs, kukoricapehely, szendvicsnek való mindig van. Nem szoktunk a nyaralós hetünkön csak 1-2x étterembe menni, a többi napra mindig megtervezzük,hogy mit együnk, de most is többször grilleztünk, vagy tárcsán sütöttünk húst, halat, volt palacsinta, kürtőskalács, dinnye, saláta, stb... .... Én szeretem,hogy van a Balatonon Tesco és Lidl és nem szoktam a gyerekeknek a strandon venni 400 Ft-os kukoricát sem, inkább csak fagyit, vagy jégkását:) .
VálaszTörlés