A mai kikötőbeli sétánk (gyönyörködésünk) kapcsán olyat láttam, hogy.... rögtön mindenfelé szivecskék röpködtek a gondolataimban.
Egy fiatal pár ült a parton, látszólag senkitől és semmitől nem zavartatva, egy-egy boros pohárral a kezükben, közöttük mécses egy nagy üveg tálban, és két tálkában kockára vágott sajt. Muszáj volt egy kicsit, nagyon óvatosan megbámulnom őket, mert annyira megkapóan romantikus volt a jelenet, hogy nem lehetett csak úgy elmenni mellette. Szemmel láthatóan nem vettek tudomást semmiről, csak egymással voltak elfoglalva. Egy pillanatra elkaptam a lány pillantását, és arra a pillanatra pont olyan fiatalnak, és gondtalan szerelmesnek éreztem magam, mint amilyen ő lehet. :)
Aztán egy kicsit elszomorodtam, mert hogy hol van már ez az idő tőlem.. De a következő pillanatban meg már fel is vidítottam magam, hogy mi az hogy hol? Itt van az, csak mi már másképp éljük ezeket a pillanatokat. Nekünk valamelyik gyerekünk feje fölött van egy-egy lopott pillantás, amit csak mi értünk, vagy egy-egy szó, amiről máris tudjuk, mire is gondol épp a másik. Van egy csomó emlékünk, amiből bármikor meríthetünk, és még egy csomó minden vár ránk is.
Ki tudja.. akár még úgy is találhatom magam egyszer, hogy a Balaton-parton fogok ülni vele egy-egy pohár borral a kezünkben naplementekor....
És különben is, ma sétahajóztunk. Ami így, huszonév együttlét után igazán nem nevezhető hétköznapinak. ;) És még az a lopott pillantás is megvolt... ;)
De ez a páros.. Hát, őket sem fogom elfelejteni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése