Szülinapon rólam...

Mert az éppen ma van. Az enyimé. :D Semmi különleges évszám, hacsak az nem számít annak, hogy ez az az év, amikor másodszor is tizennyolc éves lettem. :) Ugye milyen másképp hangzik ez, mint ahogy valójában? :) Nem mintha bajom lenne amúgy az életkorommal. Egyáltalán nincs. Még akkor sem, ha néha úgy érzem, gyorsabban telik az idő, mint ahogy én lélekben öregszem. De semmi gáz nincs akkor sem, ha sosem érem majd utol ebből a szempontból.
Amúgy meg az igaz lehet, hogy ezek a harmincas évek a legszebbek a nők életében. Mert mostanra én magam is tisztában vagyok saját magammal. A határaimmal, a korlátaimmal, és minden egyébbel. Még az erősségeimmel is mostanság. :) És ez nem volt így a húszas éveimben, mert akkor még egy csomó mindenben bizonytalan voltam önmagamat illetően. Azt mondjuk nem tudom, hogyan lesz majd a negyvenes éveimben, de ígérem, elmesélem majd azt is.
A szülinapom nem telt csinnadrattával, sőt, még dolgozni is voltam. :) A családi ünneplést tegnap megtartottuk, volt tortám is. :) Kaptam favirágot, amit kértem. És úton van még a főajándékom. Ami.. hát na.. meglepő lesz, vagy sem.. nőies vagy sem.. főleg egy harmincon túli nőnek.. de én nagyon szerettem volna. :)

Így aztán éppen most tökéletes ajándék. És rögtön vasárnap fel is avatom majd. :)